Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2010. október 12., kedd

Maggie Stiefvater: Linger


Az előző részbe beleszerettem már, lévén farkasos vámpírok nélkül, egy könyv klisék nélkül, egy könyv ami végre más. A lingert nagyon vártam, nem tudtam igazából elképzelni, mivel lehet folytatni ezt a történetet, de kíváncsi voltam, és vágytam arra a kicsit szomorkás hangulatra is, amit ez a könyv ad.

SPOILER VESZÉLY! AKI NEM OLVASTA AZ ELŐZŐ KÖTETET, ANNAK CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE:)

Ismét visszatérünk Mercy Falls ködös kisvárosába, lassan véget ér a tél, és a farkasok ismét emberi formát öltenek. Sam és Grace boldogok együtt, Isabel is visszatér, és az egyik új farkast, Cole-t is megismerhetjük közelebbről. Sőt, nem is akármilyen közelről. Ugyanis immár nem csak Sam és Grace fejébe látunk bele, hanem Isabel és Coléba is, ami nekem sokkal színesebbé tette a történetet, az ő fejükben jobban éreztem magam.

Nem igazán árulnék el sokat a történetről. A történet nagyon lassú folyású, de igazából azt hiszem mindannyian tudjuk mi lesz a vége, a Várunk cím nagyon találó, ugyanis az egész olvasás alatt vártam, reménykedtem, és szurkoltam. Linger megőrizte azt a hangulatot amit az előző könyv adott, és igazából ez adja számomra a varázsát. Nem egy vidám könyv ez, sosem sugallta ezt magából, igazi szívfacsaró szerelmi történet, amit akár valósnak is hihetünk.

Az egyik dolog amibe bele tudnék kötni, azok Grace szülei voltak. Az előző kötetben két nem törődöm csak magával törődő embert látunk. Ebben a részben, mintha az írónő rájött volna, nem biztos, hogy ez jó, és most túl szigorúra varázsolta őket. Nekem ez hiteltelen. Én is voltam tizenhét éves, senki sem vitatkozott velem amiatt mert jártam valakivel, vagy esetleg ott is aludtam nála. Ez abszurd. Persze biztos előfordul, de azok után, amilyenek az első kötetben voltak, nem igazán hihető.

Isabel és Cole hihetetlenül tetszett, jobbára miattuk sokkal jobban élveztem ezt a részt. Isabel sokkal inkább szerethető számomra mint Grace. Sam és Grace nekem mindig kicsit unalmasak voltak a maguk módján, a tökéletes szerelmesek. De Cole és Isabel mások. És nem csak mártírkodni képesek a gondolataikban.

Ez a kötet fényévekkel jobban tetszett, mint az első, igaz a borítója nem annyira szép. Sikerült megtartania az egyediségét, még úgy is, hogy alig történt benne valami, inkább a szereplők jellemét ismerhettük meg jobban, és a múltjukba kaptunk betekintéseket. Ennek ellenére ez a könyv nagyon jó, engem ismét elvarázsolt, de most annyira, hogy pár napig még a hatása alatt leszek. Most sokkal jobban várom a folytatást mint idáig! Tízből tíz!

2010. október 11., hétfő

Melissa Marr: Veszélyes játék


Gigi olvasmányai között olvastam először róla. Kicsit aggasztott, hogy neki mennyire tetszik, mert miután olvastam pár olyan könyvet, amiért ő rajong (kivéve Anita Blake), úgy éreztem, a mi világunk nem igazán egyezik. A borító is nagyon megfogott, nem tudom miért, de szerintem mind három rész borítója egyszerűen csak gyönyörű. Olyan mint a Shiver esetében, ha a könyv nem is tetszik ezeknek a borítóknak ott kell lennie a polcomon....

Na de térjünk inkább a történetre. Aislin egy lány, aki kicsi kora óta látja a tündéreket. A nyárkirály szerint ő az új kiválasztott, aki nyár királynő lehet, ezért elkezd udvarolni Aislinnek, aki persze retteg tőle. Aislinnek van egy nagyon jó barátja, aki segít neki átjutni a nehéz helyzeteken, és próbálja megvédeni a tündérektől, miközben a lányt üldözi egy télleány és a farkasa...

Ennyi elég is a történetről szerintem, nem akarok többet elárulni senkinek a könyvből, szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

A hősnő nagyon szimpatikus volt, végre érettebb szereplő egy tini könyvben. Sokkal felnőttebbnek éreztem mint a Keserű Ébredés hősnőjét. Pedig ez egy tini könyv, a másik pedig szerintem még ha az első kötetben nem is, de majd a másodikban tuti meg fog érdemelni egy nagy 18-as karikát. A főszereplő srác szimpatikus és emberi. Fantasztikus volt két olyan szereplőről olvasni, akik nem hatalmas hősök, tökéletes tulajdonságokkal és külsővel, hanem van hibájuk és sebezhetőek, és nem klisékre épülnek.

Köszönöm a Kellynek ezt a könyvet, számomra 10ből 10 pontot ért el, és nagyon nagyon várom a folytatást.

Karen Marie Moning: Keserű ébredés


Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Bevallom nem nagyon vártam a könyvre, egyszer csak jött a Kelly kiadónak a hírlevele, hogy megrendelhetek két könyvet, ami teljesen új típusú urban fantasy. Végre nem vámpírokkal van tele, hanem tündérekkel. Amint elolvastam, hogy a törénet Írországban játszódik azonnal tudtam, hogy nekem ez a kötet kell. Rögtön meg is rendeltem a Veszélyes játékkal karöltve.

A történet MacKayla Lane nevű csajról szól, aki számomra tökéletes cicababa, elszomorodik ha a csilli villi szőke fürtjeit be kell festenie más színre, majdnem sírógörcsöt kap, ha letörik egy körme, és mindig folyamatosan tájékoztat minket, az éppen viselt ruhadarabjairól is. Azt hiszem elárulhatom, hogy nem igazán szerettem a főszereplő lányt, de őszintén remélem, hogy a jelleme szépen meg fog változni az idő múlásával. Nagyon nagyon örültem annak is, hogy végre megint valaki szemszögéből látom a cselekményeket, hiába nekem ez a gyengém.

Na de akkor térjünk vissza a történethez. Mac egy tökéletes családban él, van egy tökéletes mamája, papája és nővére. De mint minden idillnek, ennek is vége szakad egyszer; ugyanis Mac hugát megölik Dublinban. A rendőrség tanácstalan, a szülők tehetetlenek, végül Mac fogja magát és elutazik, hogy a rendőröket jobb belátásra bírja. Miközben nyomoz egyre több mindenre fény derül, főleg arra, hogy az elkövetők nem is emberek voltak, és hogy Mac élete is veszélyben van.

Egyenlőre nincs szerelem a történetben, de minden bizonnyal lesz, két teljesen különböző személyiségű férfi várható a véleményem szerint, akik idővel talán majd érzelmeket is nyilvánítanak a szőkeség felé.

Belőlük emelném ki Jericho Barronst, akit egyszerűen imádtam, és nagyon érdekel az is, hogy mi a titka. Szerintem nagyon nagyon sok érdekes dolog fog még róla kiderülni.

Nekem nagyon tetszett, végre valami könnyed, izgalmas sorozat, ahol nem derül ki az első részben minden, nem jönnek össze rögtön a főszereplők, van jellemfejlődés, és van benne pihenő idő is. (Aki olvasta Karen Chance könyveit tudja miről beszélek) A tündérek kissé sötéten vannak ábrázolva, de engem ez egy cseppet sem zavart. Sőt, kifejezetten jól szórakoztam azon, hogy az orgazmus ölni tud.

Számomra ez a könyv 10ből kilenc és csak azért, mert egyenlőre Macet nem sikerült megkedvelnem, nagyon távol áll tőlem a figurája, de szerintem idővel ez is változni fog. Akinek tetszik Frost, Karen Chance és Sookie, nos az imádni fogja!