Laurel K. Hamilton: Az Alkony Ölelése

Amikor többen azt mondták, hogy az első rész csupán a jéghegy csúcsa, nem hazudtak. Én már ott sem igazán tudtam több erotikus, egyedi és perverz jelenetet elképzelni, de ez csak azt mutatja, hogy szexuális fantáziám igencsak beszűkült, Hamilton nénié-hez képest. Aki a 120 centis alacsony harapós férfiútól kezdve a törpe tündéren át, mindent kitalál, csakhogy egy percre se unatkozzunk, vagy inkább egy percre se hagyjuk abba a csodálkozást, azzal én nem vehetem fel a versenyt...

Ismét a könyv történetéről kéne írnom. Nagyobb bajban vagyok, mint az előző rész esetében ugyanis ebben még több szex és orgia van, és a történetnek fikarcnyi esélye sincs arra, hogy előtérbe kerüljön. Még mindig megdöbbenek azon, hogy nem unatkozom, néhol az enyhe undor, néhol az őszinte csodálkozás, mentett meg, de végig lekötött és érdekelt a könyv. 

Na szóval, megint megpróbálok írni valamit a sztoriról, Meredith egy tündér hercegnő, a trón egyik örököse, annyi a dolga, hogy gyereket szüljön, és onnantól kezdve ő ül az Unseelie népesség trónusán. A jelenlegi királynő igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ez sikerülhessen. Neki adja a testőreit, akik éjjel nappal szórakoztatják, külön- külön vagy akár közösen is Merry-t. Ám Merrynek élnie is kell valamiből, sőt fenn kell tartania egy csomó éhes férfi szájat, és ez azt jelenti, hogy dolgozniuk is kell. Így Merry visszatér régi munkájához, a férfiak pedig a cégnél testőrnek állnak. Minden rendben lenne, ha Maeve Reed nem hivatná őket, aki egy híres- neves Hoolywood-i színésznő és nem mellesleg egy száműzött sidhe. Maeve Reed hívásával egyidőben különös dolog történik, rengeteg ember hal meg, egy pillanat alatt. És azt, hogy mi követte el ezt a borzalmas tettet, csak nagyon kevesen tudják...

Nem akarok hazudni, a 270 oldalnak, ami a könyvben van, ez amit elmeséltem fentebb, a csekély 200 oldalát foglalja el. Eközben dugnak, beszélnek, Merry-t istenítik, tükörben kommunikának, ja és említettem már hogy dugnak? Aztán a végén beindul a történet, csak az a bajom, hogy mire végre érdekes lenne, addigra be is fejeződik. Sitty- sutty lezárva az egész akció szál, csodálatos Mary Sue karakterünkkel, Merry-vel. Hiszen ebben a regényben, és ahogy látom minden Hamilton félében, csak a főhős lehet a tökéletes, csak utána bomlanak a férfiak, és mellesleg a főhős szerény is, meg minden, de közben marha nagyra van magával.

Ennek ellenére még mindig élveztem a könyvet, bár már elérkezett a szex néha olyan perverziós határokba, amitől viszolyogtam, de ez volt a kevesebb, így inkább túl lendültem rajta. A leírások, a stílus, a karakterek, és Doyle még mindig elviszik a hátukon az egész könyvet, nélkülük semmit sem érne, de ha Hamilton tud valamit, akkor az- az, hogy nagyon jól tud írni. Néha felsejlik bennem, mi lenne ha egy normál, kalandos regényt írna, és nem szexkönyvet... Persze lehet, neki csak ehhez van fantáziája....

A borítóért változatlanul odavagyok. Nagyon tetszik, még jobban mint az előző. Engem nem zavar ismételten, hogy nem pucér szőrös férfi hónaljakat nézegetek, vagy esetleg fej nélküli izzadó férfi törzseket, hanem egy misztikus világot tükröző képet. A világ még mindig nagyon figyelemre méltó, nagyon érdekes, sokkal többet szeretnék róla hallani. 

Lényeg a lényeg, még mindig jó, még mindig szerethető, de félek a jövőtől. Az előző részhez képest sokkal kevesebb volt a történet, az értékelhető jelenet, lassan a könyv fele csak szexről fog szólni, ha ezt a misztikus határt túl lépi, akkor valószínűleg már nem fogom szeretni. Meglátjuk. Tízből hét. Csak csendben jegyzem meg, hogy a jó pasikat még mindig nagyon értékelem benne. :)

Várólista Csökkentés 2012

És egy kép Barronsról, ahogy én elképzelem. :)
Az is biztos, hogy Tündérkrónikákat is fogok
olvasni megint 2012-ben is. :)

Az előző évben olyannyira csúfos kudarcot vallottam, hogy még csak arra sem voltam képes, hogy várólistás könyveket írjak, amikor jelentkeztem. Végül nem is indultam a kihíváson, mert képtelen voltam dönteni, hogy akkor én most mit is szeretnék pontosan elolvasni. Idén úgy döntöttem, hogy aszerint állítom össze a várólistámat, hogy olyan könyveket teszek bele, amikkel régóta szemezek, nagyon érdekelnek mégis valami furcsa összeesküvés miatt mindig melléjük nyúltam, ha a polcokra tévedt a kezem. Mivel épp a könyveimet tettem rendbe, és jelenleg is ezen folyamat kellős közepén vagyok, így azt gondoltam ez az ideális alkalom arra, hogy Lobo játékára végre összeírjam azt a 12 könyvet, amit igenis el fogok olvasni, 2012-ben. Ezek a következők: 

1. Stephen Lawhead: Arthur

2. Joe Abercombie: A Penge Maga

3. Sarah Addison Allen: A Csodálatos Waverley Kert

4. Pittacus Lore: A Negyedik

5. Anne Rice: Lestat a Vámpír

6. Gabaldon: Outlander

7. Joan Slonczewski: Ajtó az Óceánba

8. Laurel K. Hamilton: Telihold Kávézó

9. George R. R. Martin: Trónok Harca

10. Christopher Paolini: Az Elsőszülött

11. Cassandra Clare: Csontváros
12. Bartis Attila: Nyugalom

Angol könyveket direkt nem tettem bele, ugyanis ezeket tervezem angolul elolvasni 2012-ben, úgymond az angol várólistám, ebből is 12 van, és remélem ez már sikerülni fog, most nem csak pár hónapom, hanem egy évem is van a dologra:

1. Patricia Briggs: Cry Wolf
2. Robin McKinley: Pegasus
3. Amber Argyle: Witch Song
4. C.L.Wilson: Lord of the Fading Lands
5. Josephine Angelini: Starcrossed
6. Nicole Peeler: Tempest Rising
7. Kelley Armstrong: Stolen
8. Julie Kagawa: Iron Daughter
9. Jennifer L. Armentrout: Half- Blood
10. Kim Harrison: Once dead, Twice Shy
11. Karen Marie Moning: The Highlander's Touch

12:Holy Black: Tithe

Ez nem azt jelenti, hogy csak ennyi angol könyvet fogok elolvasni, de ezeket mindenképpen szeretném. :)

Alternatív listám:

Történelmi: Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Romantikus: Kresley Cole: Szeress, ha mersz!
Krimi: Karen Rose: Számolj Tízig
Ifjúsági: Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés
Klasszikus: Szabó Magda: Abigél
Ezoterikus: Paolo Coelho: Frida
Horror: Lovecraft: Árnyak a kapu előtt

Thea Harrison: Dragon Bound

Még a nyáron megfogadtam, hogy elolvasok tíz angol könyvet idén. Elég rosszul áll a szénám, mert a tíz könyvnek - ha jól számolom, és nem felejtek el semmit - csak a felét tudtam teljesíteni, de jövőre majd újult erővel kezdek neki az új 10-es listámnak. Hogy mi alapján választottam alapvetően a könyveket? Magát a tizet? Mindenképp YA könyveket és felnőtt paranormális románcokat válogattam. A sorozatok első részeinek megbocsájtottam a 4.0 alatti értékelést, de a többinek már nem. Így reméltem olyan könyvekre találok, amik nem csak a borítójuk miatt értékesek. Az ötből eddig egy fogott meg, Kelley Armstrong: Bitten c. könyve. Úgyhogy nem sok sikerrel jártam. 

Na de visszatérve a témához, a Dragon Boundhoz, aminek a félpucéros pasasos borítós könyvek között egész türhető a borítója, a beltartalma annál siralmasabb. Pedig jól indul, érdekes történetnek ígérkezik, sőt igazából én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen történetet, hogy lehet elrontani, mert az alapsztori tényleg izgalmasnak indul és nagyon ötletes. Szóval: 

Adott egy lány, igen tudom ezt már megszokhattuk, aki elég hányatott sorsú,  szintén, nem tetszik a férfiaknak, rejtegetnie kell igazi valóját, mert ő nem teljesen ember, hanem félig fey, és adott a világ legerősebb, legöregebb, legszexibb, legszebbszemű legizmosabb..... ésatöbbi amit csak el tudtok képzelni róla. Bizony még AZ is neki a legnagyobb. Ez a férfi igazából egy sárkány. Akitől még soha, senki nem lopott. Ám bámulatos regényünk kicsiny hősének mégis sikerül, egyetlen centet elemelni, a gonosz sárkány barlangjából. Nem viccelek, egyetlen amerikai centet. Az kb. 2 forinttal egyenlő. 

Persze, a sárkányunk feldühödik, és mindenáron meg akarja találni a tolvajt. A lány árkon bokron menekül, de végül megtalálják. És jön persze a nagy érdekes csattanó. A sárkányunk azonnal beleszeret. Ugye milyen váratlan? Én sem tudtam hirtelen mit is kezdjek egy ilyen fordulattal! Hiába látott mindenfele, évezredeken át nőket, - akiket egyébként a regény szerint megvet - Pia-t azonnal a szívébe zárja. (Nem megissza). Pia persze küzd az érzései ellen, fél is meg nem is, de persze határtalanul elbűvöli az izomkolosszus. 

Na a könyv erről szól, nekem az a történet tetszett, amit a fülszövegében olvastam, miszerint Pia Givonanninak el kell lopnia valamit egy nagy hatalmú sárkánytól, akitől még sosem sikerült semmit, hogy megszabaduljon ellenségeitől. A lopás sikerül, és a sárkányharcos őrült haragra gerjed és bosszút forral a lány ellen. Akit végül megtalál és úgy dönt, hogy a lánynak addig kell szolgálnia őt, amíg szerinte le nem dolgozta a bűnét. Így ahogy leírtam már ez sem tűnik számomra különösen fergetegesnek, de ettől függetlenül még érdekesebben hangzik, kár hogy a lopást lerendezi az író 2 oldal alatt, az üldözést 3 oldal alatt, az egymásba szeretést egy sor alatt és utána pedig már a nyálas és zamatos részeknél tartunk, és persze csodálatos ódákat kapunk sárkányurunk szerszámáról, és Pia bámulatos ajkairól. A továbbiakat nem részletezem. 

Lényeg a lényeg, ez a könyv pocsék, de tényleg. Hatszáz forintos újságosnál kapható Ramona szint. Ha valaki az olyasféle kamu romantikát szereti, nekem nincs vele bajom, én sosem bírtam elolvasni egyet sem, így igazából nem csoda, hogy ennek a regénynek sem jutottam a végére. Nagyon küzdöttem, de végül a kétszázadik oldal nyűglődés után azt mondtam, hogy köszönöm szépen elég volt. Mehet gyújtósnak. 

Komolyan mondom, ne gondoljátok, hogy nem szeretem a paranormális románcot. Mert nem így van, tényleg a kedvenc műfajaim egyike, hangulat kell hozzá az igaz, de amikor ezt a regényt olvastam, pontosan egy kis romantikus téli csemegére vágytam. Sajnos moslék lett belőle. El is vette a kedvem egy időre a műfajtól, de szerencsére azóta olvastam jót is. Semmiképpen sem Kenyon vagy Cole színvonal, ha pedig valaki őket sem szereti, akkor nagyon messziről kerülje el, mégcsak rá se nézzen, nehogy kisüljön a szeme, és az agya.  Tízből kettő, de csak mert szép a borítója, legalábbis ha kinyitom a könyvet, egy sárkánnyal nézek szembe, és emiatt nem tudok neki csak 1 pontot adni. 

Jenna Black: Varázsütés

Amikor elolvastam az első részt, megfogadtam, hogy nem kezdek bele a másodikba. Az első nem tetszett, nehezen indult be és tele volt logikai bakikkal. Persze a bámulatos borítója miatt, most is itt csücsül a polcon, de csak ennek köszönhette, hogy nem ajándékoztam el. Mikor megláttam ennek a résznek a borítóját, szomorúan ültem a gép előtt, és töprengtem, hogy most mit is kezdjek én ezzel. Lassan már kezdem betegesnek tartani a szép borítókhoz fűződő végtelen vonzalmam. Úgy döntöttem a Good Reads-en utána olvasok, javult-e a sorozat minősége, vagy nem érdemes tovább vesződni vele. Határozottan csak jókat olvastam, így azt kell mondjam, bele mertem vágni, és amint megérkezett és a kezembe vettem, elfogultan és hatalmas csillogó szemekkel örültem neki. 

A történet ugyanott folytatódik ahol az előző abbamaradt, Dana csak testőrök kíséretében járhat kelhet Avalonban, Kimberrel továbbra is jó barátnők, Keane még mindig jól elagyabugyálja az edzések alatt és Ethan sem hagyta még abba a kitartó romantikus ostromlását. Az idilli képbe végül beleköp a Rémkirály, aki se nem unseelie se nem seelie, és az élete csupán a gyilkosságokból áll. Danának pedig valami igazán különleges dolgot tartogat.... 

Nekem megnyerte- e a tetszésemet a könyv? Abszolút. Le is döbbentem, mert nem gondoltam volna, hogy az előző részbeni elcsépelt gallyakból gyúrt szörnyek és nevetséges vizimanók után, az írónő tud egy olyan összetett szereplőt alkotni, mint a Rémkirály. Ő az a gonosz, akit annak ellenére, hogy tudjuk, utálnunk kéne, ez nem fog sikerülni. Szó szerint a bűbája alá von minket is, és csak úgy isszuk a méreggel átitatott szavait. Nem beszélve arról, hogy az előző részben még idegesítőnek tartott hősnő nagyon sokat fejlődött, a szereplőkkel megdöbbentő dolgok történnek, amik hol jó, hol rossz irányba vezetik őket.

Egyetlen dolog ami nem tetszett, hogy ebbe a részbe is beleerőltették a szerelmi háromszöget, és láthatóan Dana ahhoz a fiúhoz húz, aki becsapta, átverte ott ahol lehetett, és persze a tökéletes külleme mellett számomra semmi más csak egy üres porhüvely. Remélem ki fog nyílni a szeme, és nem ezt a srácot fogja bálványozni a sorozat végéig. 

Akinek nem tetszett az első rész, de szereti a műfajt, annak mindenképp ajánlom. Mintha nem is ugyanaz a nő írta volna. Még mindig vannak benne logikai bakik, de elenyészően, Farkas Veronika fordításait továbbra is nagyon szeretem, és ez külön feldobja a könyvet. A Varázsütés egy igaz könnyed, kedves, egy délután alatt elolvasható, agykikapcsoló tündéres mese. Tízből nyolc. És személy szerint nagyon várom a folytatást.... Annak is gyönyörű a borítója!

A könyvet nagyon köszönöm a Kelly kiadónak!

Könyvajánló

Ez egy rendhagyó poszt lesz, ugyanis szeretném a figyelmeteket felhívni egy könyvre. Megelőlegezem neki a bizalmat, mert az interneten már olvastam belőle részleteket, és nagyon tetszett. A könyv egy magyar, első könyves és nagyon szimpatikus írónő tollából fakad. Az már biztos, hogy nálam ott lesz a fa alatt. :) 

A történetről:

Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt. Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkoznak. Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek. Ki írja a jövendöléseket és mit akar elérni velük? Ki lehet a sokat emlegetett, titokzatos JJ? Ki és miért akarja eltenni láb alól az idős matematika-tanárnőt? Mi köze a merényletsorozatnak egy különös, régi fényképhez?

Ezek mellett van még jópár olyan könyv a Könyvmolytól amiket nagyon várok. A teljesség igénye nélkül: 

Zafírkék : Az első részéért is oda voltam, remélem nem lesz ez máshogy a következő kötettel sem.


Az Árnyakon Túl: Végre megjelenik az Éjangyal Trilógia befejező része. Kötelező választás.

Perfect Chemistry: Tökéletes Kémia: A történet engem nem győzött meg, már amiről szól, de remélem, a belbecs meggyőz arról, hogy érdemes lesz elolvasni.


Forever: A Könyvmolyképzős Könyvekre én nem a Twilight miatt, hanem a Shiver miatt figyeltem fel. Ki nem hagynám a harmadik részét sem. Főleg, hogy a Shivernél már csak a Linger tetszett jobban.


Végül pedig amire nagyon kíváncsi vagyok, az Richard Paul Evans: Kegyelem című könyve. Igazi megható történetnek ígérkezik. 

Interjú a Wizard Books kiadóval, az- az Kácsor Péterrel.

Még sosem írtam ilyen posztot, de mivel egy fiatal egy könyves és nagyon szimpatikus kiadóról van szó, így úgy döntöttem megpróbálkozom valami ilyesmivel is. A kérdésekre Kácsor Péter válaszol, aki a Wizard Books kiadó egy személyben.

Hogyan fogalmazódott meg önben a könyvkiadás gondolata?

Először is nagyon szeretek olvasni. :-) Imádom a Star Wars világát, de magyarországon a 2008-as és 2009-es évben alig jöttek ki ilyen könyvek (legalábbis én keveseltem őket). Ezen úgy szerettem volna változtatni, hogy kiadom én, de alapos utánajárás után kiderült persze, hogy azért akad, aki ezt megteszi őket helyettem... Mivel a könyvkiadás témakörébe már beleástam magam, ezért úgy döntöttem, hogy így is megalapítom a kiadót, csak nem Star Wars könyveket, hanem más, itthon még kiadásra nem került Fantasy és Sci-Fi könyvket adok ki.

Milyen típusú könyveket szeretnének kiadni a közeljövőben? 

Mindenképpen a Fantasy és a Sci-fi vonal érdekel a legjobban. Az elsőn mindig sok múlik, így ha a Dresden Akták beváltja a hozzá fűzött reményeimet, akkor valószínűleg egy másik Urban Fantasy jellegű sorozat is kiadásra kerül hamarosan, talán még a jövő évben. Ezen kívül egy sci-fi sorozaton gondlokodom, továbbá egy régi kedvenc trilógia folytatásán, valamint egy számítógépes játék történetét leíró sci-fi könyvön, nem is beszélve az író másik sikeres, hat részes Codex Alera fantasy sorozatáról... (meg még több tucat másik címen és sorozaton persze)

Mi alapján döntöttek a Dresden akták kiadásáról és számíthatunk- e a folytatásra?

A leginkább szimpatikus talán az volt, hogy rengeteg külföldi kritika arról számol be, hogy az író folyamatosan fejlődik, így a sorozat könyvei egyre jobbak lesznek. Tetszett a "darkos" hangulat, és a pörgős akciók, nomeg a szerethető varázsló főhős is. (Részben neki köszönhető a cég neve is.)  Egyáltalán nem játszott szerepet a választásban viszont az itthon is vetített 12 részes filmsorozat, (amit nem is láttam) hiszen annak valóban kevés köze van a könyvekhez. A folytatás nagyban függ az első könyv fogadtatásától, ami remélem pozitív lesz.

Mit szeretnének elérni az itthoni könyvpiacon?

Biztosan furán hangozhat, de nincs konkrét célkitűzésünk, azon túl, hogy azokat a fantasy és később sci-fi könyveket megjelentessük, és itthon is sikeressé tegyük,  melyek már bizonyítottak az olvasók felé. Olyan régi címek is előfordulhatnak a későbbi palettán, amelyeket számomra érthetetlen okokból nem adtak ki itthon (ilyen például a Dresden Akták is).

Kiket szeretnének leginkább elérni, melyik olvasói réteget?

Nincs konkrét célközönségünk, az olvasói réteg véleményem szerint nem csupán műfajonként változó, hanem könyvenként is teljesen eltérő lehet. Ami a  Dresden Akták sorozatot illeti, szerintem egy tizennyolc éves tini éppúgy megszeretheti a könyvet, mint egy sokat olvasott nyugdíjas. A fantasy könyveket kedvelők éppen olyan jól szórakozhatnak rajta, mint a vámpíros könyvekért rajongó, vagy az akciódús, pörgős krimit szerető olvasók.

Mely boltokban találkozhatunk jelenleg a könyveikkel?

A könyv megvásárolható nálunk (www.wizard-books.hu) és természetesen a kiadó honlapján (www.adlibrum.hu), továbbá az alábbi weboldalakon:

www.bookline.hu

www.books.hu

www.lira.hu

www.szellemlovas.hu

és egyre több on-line könyvesboltban.

Előreláthatólag mikorra várható a Dresden Akták sorozat folytatása, a második rész, a Fool Moon?

Valószínűleg a jövő év elején kezdődik meg a könyv fordítása, így szerintem május-júniusra tehető a második rész kiadása.

Utólag is nagyon köszönöm az interjút és nagyon sok sikert kívánok! 

Jim Butcher - Pusztító Vihar

Dresden Akták Első Része

Szokott veletek úgy lenni, hogy gondoltok egyet, és belenéztek egy regénybe, nem is akarjátok éppen akkor elolvasni, mert ezer más dolgotok lenne, de amint belekezdtek az adott regény hozzátok nő, és igazából már csak akkor keltek fel mellőle, amikor vége van? Én pontosan így jártam a Pusztító Viharral. Elkezdtem, teljesen mást akartam volna olvasni, nem beszélve arról, hogy nem ártott volna főzni és takarítani kicsit, de igazából hála Dresdennek, egy nappal - (ha nem többel) - csúsztam mindennel, de főként a takarítással.

Harry Dresden - legyen csak ennyi elég, ugyanis majdnem olyan hosszú neve van, mint Dumbledore-nak - varázsló. Nem is akármilyen, ugyanis a világon ő az egyetlen olyan varázsló, aki benne van a telefonkönyvben, és nyíltan hirdeti, hogy ő bizony mágiával foglalkozik, és ezzel keresi a kenyerét több kevesebb - inkább kevesebb - sikerrel. Mivel nyilvánosan folytatja a tevékenységeit, így a rendőrségnek is segítenie kell, ahol ő a hivatalos tanácsadó a bizarr, paranormális eseteknél. Egyik nap élete legvéresebb és brutálisabb gyilkosságához hívják, amit még ő sem tud megmagyarázni, hogyan is történhetett. Időközben pedig egy ártatlan családanya is felkeresi, hogy segítsen és találja meg az eltűnt férjét. Dresdennek tehát sok dolga lesz, és neki láthat kinyomozni két igen rejtélyes bűnesetet. 

Ebből az egy könyvből a világot nem igazán ismerhettük meg, de ezért van jelenleg 14 része a sorozatnak, hogy legyen ideje bőven kibontakozni. Nem kicsit örültem, hogy a regény Chicagoban és Michiganben játszódik, ugyanis életemben kétszer, amikor ellátogattam erre a távoli földrészre, Chicagoban és Michigan államban tartózkodtam a legtöbbet. Michiganben több mint egy hónapot, ami nem kis idő. Éppen ezért mosolyogtatott meg, hogy a számomra kicsit unalmasnak tűnő, nyugis világba belepottyant az a sok sok mágia. 

A karakterek közül egyenlőre csak Dresdent ismerjük meg igazán, de szerintem ő az a karakter, akit nehéz lenne nem kedvelni. Dresden tipikusan az a figura, aki kicsit túl jólelkű, kicsit túl becsületes, kissé ügyetlen, de helyén van az esze, és ha kell, használni is tudja. Ha nem nehezedik rá nagy nyomás, olykor- olykor hajlamos elfeledkezni a használatáról, de ekkor is csak kedvesen mosolygunk rajta.

Ami még hatalmas meglepetés volt, az- az, hogy amikor belepillantottam a könyvbe, hogy ki is fordította, legszívesebben sikítottam volna örömömben, ugyanis Hoppán Eszter, az egyik kedvenc fordítóm munkáját dicséri a regény. Ez meg is látszik rajta. A stílus kifogástalan, a könyvben megjelenő gunyoros, humoros jeleneteket is tökéletesen visszaadja. 

A borító kimondottan tetszett nekem. Ugyanis a könyvnek pontosan ilyen hangulata van. Igaz, hogy ez egy urban- fantasy, de ne a mostanában nagyon felkapott regényekre gondoljunk, amikben mindig süt a nap, és a fák virágba borulnak. Nem, ez a könyv nem női regény. Ha valaki szereti a fantasyt, szereti az izgalmat és nem bánja, hogy a könyv középpontjában nem holmi vámpír romantika áll, sőt azt sem, hogy a mi becses férfi főszereplőnknek akár több nő is tetszett egyszerre, én azt tudom javasolni, olvassa el. A férfi fantasy őrülteknek pedig egyenesen kötelező, mert mentes mindenféle rózsaszín sziruptól, amik felett mi nők hajlamosak vagyunk mosolyogva átsiklani, ők pedig csak a falhoz vágnák a fejüket, és a könyvet egyszerre. 

A kiadás a Wizard Books kiadót dícséri, akiknek ez az eddig megjelent első könyvük. Meg kell mondjam nagyon jól választottak, és rendkívül igényes kiadásban juttatják el hozzánk Dresden kalandjait. A könyv még nem kapható mindenhol, remélem ez a későbbiekben változni fog, jelenleg az alábbi boltokban elérhető: a kiadónál, a Líra könyváruházban, és a Szellemlovas fantasy- scifi könyvesboltban. 

Dresden akták sorozatban játszó Dresden :)

Lényeg a lényeg, aki egy igazi, mágiával, varázslattal és sok- sok izgalommal fűszerezett regényre vágyik, ne habozzon, ugyanis a Pusztító Vihar tökéletes választás. Igazi letehetetlen, pörgős, izgalmas regény, remek humorral, fantasztikus karakterekkel és izgalmas nyomozással. Nem kérdéses, hogy nálam tízből tizenegy pontot ért el!

A könyvet nagyon köszönöm a Wizard Books  kiadónak!

Iain M. Banks: Anyag

Nem sok sci-firől szoktam írni, sőt őszinte bánatomra manapság nem is sokat olvasok, pedig ha hiszitek, ha nem ez az egyik legkedvencebb műfajom, ha belemerülök akkor a végletekig tudom imádni és szeretni. Sok jót hallottam már Banksről és gondoltam, ideje lenne olvasni tőle valamit. Hála az Agave kiadónak, erre előbb lett lehetőségem, mint gondoltam :)

Sursamenen, a primitív hagymabolygón megölik a királyt, aminek fia, Ferbin is a tanúja lesz. Sajnos a hatalmat nem ő örökli, hanem a király egyik csatlósa, aki ahelyett, hogy rendesen irányítaná a hagymabolygó világát, sötét terveket szövöget. Ki akarja irtani a királyi család utolsó megmaradt tagjait is, de azt még nem is sejti, hogy cselekedeteivel a galaxis sorsát is kockára teszi....

Úgy éreztem nagyon türelmes vagyok, ugyanis eleve úgy számoltam, hogy az első száz- százötven oldal arról fog szólni, hogy végre sikeresen belerázódjak a történetbe. De amikor már a kétszázadik oldalon is a hihetetlen neveken merengtem, és folyamatosan a kis jegyzetemet bámultam, hogy ugyanmár, ki is az az XYZ.... Akkor már kezdtem gyanakodni, hogy a könyv végig ilyen lesz. Nem lett igazam, az utolsó fejezetekre már megjegyeztem a főhősök neveit, Anapliát még az elején mert ez nagyon tetszik, de egyébként nagyon fárasztott, hogy folyamatosan a különös elnevezéseken értetlenkedtem.

Lehet persze, ez abból fakad, mert ez az első Kultúra regényem, de sok helyen kissé személytelennek éreztem a szereplőket. Leginkább azért, mert akár kétszáz oldalon keresztül sem derül ki, hogy néznek ki, fogalmam sem volt, hogy milyen fajba tartoznak, hogy képzeljem el őket, ami nekem szerves részét képezi egy regénynek. 

Egy olyan szereplő sem volt akit megtudtam volna úgy igazán kedvelni. A drónok ridegek és távoliak voltak, nem tudtam megérteni őket, a gomolytestűeknek csak a nevükön mosolyogtam és sorolhatnám. 

A borító sem fogott meg, ennél sokkal szebb Banksek vannak. Ez alapján biztosan nem venném meg. Viszont a kötés szuper minőségű, egy kicsit sem tört meg, pedig nyúztam rendesen. 

Csak hogy pozitívumot is mondjak, mindezek ellenére a könyv nagyon olvasmányos, és fantasztikus stílusban van írva, a fordítása nagyon kreatív és ötletes, kimondottan élveztem. Ha ez nem lett volna, komolyan meginogtam volna, hogy képes leszek- e kiolvasni a könyvet. Hozzáteszem persze, hogy nem rossz a történet, csak számomra kicsit túl lassú volt, és nagyon nem az én világom. 

Összességében biztos nem ez volt az utolsó Banks könyvem, mert nem igazán hallottam még rosszat róla. Kimondottan érdekel a Kultúra világa, és a további regényei, mert magamnak is be akarom bizonyítani, hogy csak ez az egy könyve az, ami nem tetszik és ez az egy lesz a kakukk tojás. Tízből hat. 

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobonak!