MaryJanice Davidson: Undead and Unwed

Azt gondoltam ideje lenne már olyan urban fantasy-kat is olvasni, amik nem jelentek meg itthon, kint viszont rajongva szeretik őket, jópofa borítójuk és címük van, és még a szereplő is ugyanaz az adott személy a sorozatban.

Így találtam én rá az undead and unwed című borzalmas könyvre, amire első körben azt hittem jó lesz, hiszen már a sorozat odakint a kilencedik résznél tart, nem egy kritikát elolvastam róla, és azt gondoltam pont jól fog esni nekem egy humoros, nem kifejezetten véres jelenetekkel tarkított vámpír romantika.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Adott a történetben ugyanis Betsy, a világ leghétköznapibb, legszemélytelenebb titkárnője, akit egy napon elüt az autó. Mikor magához tér a hulla házban van, és véletlenül sem azon kesereg, hogy halott, hanem azon, hogy a koporsóba micsoda csúnya ruhába öltöztették, a cipőjéről nem is beszélve. (Dolce- Gabbana cipői voltak, Amerikában komolyan ennyit keres egy egyedülálló titkárnő?????) Aztán megment valami fura oknál fogva egy kisgyereket, aki jaj megvágta magát, és jaj a mi kis Betsynknek megnőnek a fogai, mire az öt! éves kisgyerek elmagyarázza neki, hogy Ő egy vámpír, de ez nem baj, mert ő jó vámpír. Ezek után kiderül, hogy Betsyt nem zavarja a szentelt víz, a kereszt, sőt a napfény sem, de még vérszomja sincs. Ezért persze felfigyelnek rá a karmos fogúak, akik között ugye ott van a kötelező jóképű pasi is.

Őszinte legyek? Ez a könyvnek a FELÉT kiteszi. Ezen felül olyan borzalmasan pocsék stílusban van írva, hogy az valami rettenet. A szereplők embertelenek, benne van a szokásos homokos figura is, hihetetlen erőltetett módon. Benne van a kötelező mindig jelenlévő örök hűséges barátnő, na meg a jó pasi, aki valamiért csak a mi hősnőnket szereti, és csak az ő kegyeit keresi, sőt még arra is részletesen kitér a mi kedves írónőnk, hogy a pasinak centire pontosan mekkora a fütyköse.

A könyv szerkezete is sok kívánni valót hagy maga után. Ugyanis semmi átvezetés nincs a fejezetek között. Az új fejezetek kezdetén hirtelen azt sem tudjuk hol vagyunk, mi történik. Sőt jobbat mondok. A könyv háromnegyede zagyva párbeszéd. Na én ezek után már csak kínok kínja árán fejeztem be a könyvet. Remélem itthon nem tervezi senki sem kiadni.

A borítója különben ötletes, nekem tetszett, de kellett volna sejtenem belőle valamit... Ez egy Chiklit, kötelező vámpírokkal, amiknek nincs is igazán értelme benne. Minden hangulati elem hiányzik a regényből ami egy Urban Fantasyban benne van, még egy esélyt kap, mert nem hiszem el, hogy ennyien rajonganak ezért oda kint. Számomra tízből három. Jóindulattal.

Karen Chance: Cassandra Palmer sorozat szereplői képekben

Cassandra Palmer a főszereplője a regény sorozatnak. Nagyon erős látó. Egy vámpír nevelte fel, aki teljes mértékben magának akarta Őt. Sikerült megmenekülnie előle, de a múltja elől nem menekülhetett, bár nem pontosan az történt amire számított. A Pythia, a természetfeletti lények vezető látója meghalt, és Cassiet nevezte meg utódjául.
Ez Cassiet  olyan hatalommal ruházta fel, amit nem ismer és nem tud kezelni, és sajnos ezzel együtt járt a rengeteg ellenség is. Csak hogy ez mind ne legyen elég, kitört a háború a természetfeletti lények között, és mindenkinek választania kell, ki mellé áll. Cassie most már semmi mást nem szeretne, csak életben maradni addig, amíg rájön, hogy használhatja helyesen képességeit, és mit tegyen akkor, ha rájött.


Mircea Basarab az egyik leglényegesebb szereplője a Cassandra Palmer sorozatnak. Ő egy ötszáz éves vámpír, aki egyben tagja a hihetetlenül erős Vámpír szenátusnak is, ami fegyelmezi a vérszívókat egész Észak Amerikában. Igyekszik együtt működni az Ezüst körrel is, ami a mágikus lényeknek egy erős csoportja.
A Szenátus jelenleg versenyez a Pythia hatalmáért az Ezüst körrel. Cassiet ez elég kellemetlen helyzetbe hozza (bár ha bele gondolunk, Ő mindig nyakig ül a slamasztikában). Ő, ha lehetne csak Mirceát szolgálná, bár néha úgy érzi, Mirceát jobban érdekli a hatalma, mint Ő maga. Máskor nem világos számára Mircea mit is érez.





John Pritkin egy hadmágus. A természet feletti rendőrség tagja, aki démon ölésre specializálódott. A főnökei megbízták azzal, hogy taszítsa le az aktuális Phytiát a trónról - Aki ugye, mint tudjuk nem más, mint Cassandra Palmer. Nem akarták, hogy valami ismeretlen nőszemély döntsön a világ dolgairól. Azt gondolták, hogy egy démonölő bérgyilkosnak nem lehet problémája azzal, hogy kivégzi Cassiet.
Rosszul gondolták.
Pritkin mostmár csak volt hadmágus, jelenleg a Pythia testőreként dolgozik, annak ellenére, hogy ezért senki sem fizet neki egy fillért sem, viszonylag sok stresszel és álmatlan éjszakával jár, és majdnem mindig megölik. Úgy tűnik a démon gyilkolászást is pihenteti egy kicsit.

Francoise- nak nincs második neve, mert egy szegény falusi parasztlánynak született a tizenhetedik századi Franciaországban. Nem sok különleges tulajdonsága van, főleg, mióta a huszonegyedik századba teleportálták.
Persze ez nem teljesen igaz, hisz még mindig van valamennyi mágikus hatalma - még akkor is ha kicsit "lejárt", de legalább most már az inkvizíció nem üldözi többé. Új szerelme is van, aki talán még tökéletes is lenne, ha nem szállta volna meg egy gonosz ősi démon. De Francoise megtanulta a leckét, szerezz meg mindent amit csak lehet amíg élsz. És ő aztán mindent megtesz ennek érdekében.

Tomasnak nincs második neve. Peruban született a hódítások idején. A fattyú Inti és a Spanyol felkelők vezére gyümölcseként. Az apa nem maradt elég sokáig ahhoz, hogy megkaphassa az utónevét- vagy akár bármi mást - de Tomasnak lehetősége nyílik arra, hogy megszerezze a mestere nevét egyszer. Miután erőszakkal vámpírrá változtatták, és századokon át szolgaként alkalmazták, nem igazán érzi jól magát a bőrében. Most már semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy a mélységesen gyűlölt mesterét megölje- véglegesen. A többit majd kitalálja akkor, ha sikerült véghez vinnie a tervét. 










Kit Marlowe egy kém. Jelenleg a képességeit a vámpírok oldalán kamatoztatja. De természetesen már nem csak egy kivénhedt öreg kém, hanem ő uralja a szentáus kémhálózatát is. Nem is akárhogy. Könnyen felismerhető jóképűségéről, bűbájosságáról és hatalmas műveltségéről. De vigyázni kell, hiszen egy alattomos, kegyelmet nem ismerő gazember is egyben.



Én személy szerint nem nagyon vagyok megelégedve a szereplő gárdával. Ezek az írónő által elképzeld alakok. A szöveg is az ő oldaláról van forddítva, ami szintén saját, kérlek ha valahova ki szeretnéd rakni, írj nekem. A képek használatára külön engedélyt kértem, ha te ezt szintén szeretnéd megtenni, írj az írónőnek.

Bevallom Cass-el még kiegyeztem, és nagyon tetszik a képen, hogy ott láthatom a háttérben kedvenc sheriffünket, na de Mircea és Tomas? Hát, mit ne mondjak ők hatalmas csalódások, ellenben Pritkint én is nagyon hasonlóan képzelem el, sőt valahogy mindig Converse cipőben látom magam előtt. Nekem Mircea továbbra is ő: Igen igen, ő az akuma no erosból jól ismert Kai. Avagy maga az ördög.

Marina Gyacsenko- Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Annyi negatív és pozitív kritikát olvastam erről a könyvről, hogy azt gondoltam nekem is el kéne már végre, úgyhogy írtam is egy levelet a Jézuskának, hogy ha lehet még ezt a könyvet is csapja a többi közé amit kapok. Szerencsére még időben szóltam, úgyhogy az Alekszandrát is megtaláltam a fa alatt.

Körülbelül egy hónapja olvastam ki, mégis annyira bennem él a történet, bele sem kell néznem a könyvbe, hogy eszembe jussanak a szereplők nevei; pedig én ebben igazán rossz vagyok, borzalmas név memóriám van, pláne ha ismeretlen és szokatlan orosz nevekről van szó...

Szása és édesanyja elmennek nyaralni, minden tökéletesen alakul, csodálatos tengerpart, Szása édesanyja úgy néz ki szemet vetett valakire, mégis az idill közepén megjelenik a rejtélyes alak, aki nem hagyja nyugodni a lányt. Az egyik nap végül elkapja, és azt mondja neki, hogy minden egyes nap amíg haza nem mennek, hajnali négykor ki kell jönnie Szásának a tengerre és meztelenül fürödni egyet. Szása érzi, hogy nem szabad packáznia ezzel az emberrel, úgyhogy megteszi amit kér, amint kijön a tengerből három aranytallért hány. Később kiderül, hogy ezek az aranytallérok azért kellenek, hogy felvegyék őket, egy különleges hírnév nélküli főiskolára, ahol nagyon sokat tanulhatnak.

Azért meséltem el ilyen részletesen az elejét, mert mindenképpen meg akartam mutatni nektek, hogy ez nem egy szokványos könyv. Nagyon elvont és ez ami az elején van még csak meg sem közelíti azt, amit a későbbiekben várhatunk.

Mindenkinek javallom, hogy a nyelvtani tudását frissítse fel a könyv előtt, már ha nem lenne neki, vagy elfelejtette volna, mi is az a főnévi igenév, meg hasonlók :)

Nagyon szeretem az ukrán vagy az orosz könyveket. Senki más nem tudja úgy vissza adni egy kicsit a magyaros, balkáni hangulatot, mint az oroszok. Szinte éreztem a savanyú káposzta és az uborka kesernyés illatát, tökéletesen el tudtam képzelni az öreg zsigulikat és ladákat az utakon. A zörgő, csöpögő konvektorokat stb.... Ez egy külön hangulatot adott a regénynek. Különben is, hol olvasunk már olyat egy regényben, hogy uborka :D

Ami viszont zavaró, az a borító. Ugyanis teljesen más típusú könyvet várnánk, amikor ránézünk. A borító egy idilli képet ábrázol, egy tündér hajol a tóba. Na ennek a képnek köze sincs ehhez a komor világhoz, amit a könyv ad nekünk. Nekem tetszene a borító, mondjuk egy tündér mesén, de ezen a könyvön nagyon zavaró, és nem azt a réteget kapja el, akit valóban érdekelne. A benne lévő Harry Potteres utalás meg egyenesen nevetséges. Ebben nincsenek varázslók, az, hogy egy különleges iskolába járnak különleges emberek más dolog, de nehogy a Harry Potter imádók rétegének akarjuk ezt eladni, mert a legtöbbnek nem fog tetszeni.

Persze vannak kivételek. Én is közéjük tartozom, mert nekem tetszett ez a könyv. Sőt a maximális pontszámot is megadom rá, mert igazából én, ilyet még nem olvastam. Jó volt, lekötött, sokszor elborzasztott, rémálmaim voltak tőle, de jó volt. Mikor kiolvastam órákon át néztem a falat, a végén merengve. Nagyon hosszú idő volt megemészteni. De azt hiszem ilyen egy jó könyv. És nem mindig csak szép dolgokról kell olvasni. Tízből tíz.

Brent Weeks: Árnyak útján

Először nagyon csodálkoztam azon, hogy a Könyvmolyképzőnél egy ilyen könyvet látok. Rögtön megfogott a borítója, az a rideg tekintetű gyilkos, aki ránk néz róla hát borzongató. Karácsony után rögtön meg is vettem, és a Karácsonyi könyveimet félre dobva ezt olvastam, bár azt hiszem a faltam jobb szó lenne rá.

Azoth egy tíz éves tolvaj palánta, minden vágya, hogy elszegődhessen Durzo Blint, a világ leghíresebb bérgyilkosa mellé, (ők nem bérgyilkosnak nevezik magukat, hiszen tudnak varázslatot használni, ők a Veszejtők) valami különös csoda folytán Durzo fel is figyel rá. Meg bízza azzal, hogy abban a céhben ahol él, ölje meg a céh terroristáját; Patkányt. Ha ezt megteszi, akkor felveszi maga mellé, hiszen Azothban meg van az a bizonyos Tálentum, az az a varázslás képessége.

A történet eleinte egy- két szálon fut, majd a végén igazi monumentális fantasyként, mindenki sorra kerül, de természetesen legtöbbet a főhös szemével láthatjuk a világot. Végig kísérjük Azoth gyermekkorát, egészen a fiatal koráig, ismerjük a sikereit bukásait, és ami a legkülönösebb; szeretjük Őt! Sőt szeretjük a rideg Durzót is, pedig mind ketten hidegvérű gyilkosok.

Az írónak ez az első könyve. Komolyan mondom számomra ez hihetetlen is, annyira tökéletesen van összerakva. A fordítás is fantasztikusan jó! Brent fantasztikusan csűri csavarja a szálakat. Nagyon jól tud manipulálni minket.

A borító, mint már fentebb említettem, csillagos ötös. Nekem karton borítósban van meg, egy olvasás meg sem látszik rajta, igaz jó nehéz, de mit is várjunk egy hétszáz oldalas könyvtől.

Én igazán olyan vagyok, aki mindenbe bele köt amibe lehet, na de ez az a könyv amibe egyszerűen nem lehet. Annyira vágytam már egy ilyen igazi jó fantasyra, és azzal, hogy a Könyvmoly adta ki, sokkal több emberhez fog majd eljutni, ez szintén külön öröm, hiszen manapság olyan kevesen olvassák ezt a méltatlanul mellőzött műfajt.

A könyv számomra Tízből tizes. Hogy is kaphatna kevesebbet. Abszolút kedvenc lett. Nagyon várom a folytatást, a külföldi oldalakon azt olvastam, hogy az még jobb és izgalmasabb, mint az első rész. Ezt még elképzelni is nehezen tudom, hiszen ez is annyira jó volt, de remélem igazuk lesz. Csak jelenjen meg minél előbb, a legjobb lenne ha már holnap itt lehetne a polcomon!

Karen Marie Moning: Shadowfever- Tündérkrónikák 5.

Kész anyagi csőd ez a sorozat nekem. Megvettem a e-bookban, és megvettem normál hardcoverben is. Sőt még Graphic novel is lesz belőle, és biztos hogy annak is meg kell lennie nekem! Ezen felül majd ha magyarul megjelenik, első leszek a boltban aki megveszi. Ez persze áll az előző részekre is.

Azt gondoltam, hogy ki fogom tudni várni, míg a légi posta elhozza nekem a Shadowfevert, de estig bírtam. Tizennyolcadikán este leültem az amazon elé, és megrendeltem magamnak. Utána rögtön neki is estem. Sajnos nagyon fáradt voltam a sok munka miatt, ezért nagyon keveset tudtam belőle olvasni. Másnap más okok gátoltak és azt hittem hogy már sosem fogok hozzá jutni, de végül délután elkezdtem, és reggel hétkor boldogan letettem, és nyugodt szívvel elaludtam. Nem lettem volna képes aludni, ha nem olvasom tovább a könyvet. Egy szusszanásnyi nyugalmat sem hagyott nekem. Pedig én általában elalszom a könyveken, kivéve persze ha a gépen olvasok de szerencsére az már a múlté.

A Shadowfever történetéről nagyon nehéz beszélni anélkül, hogy bármi lényegeset ne leplezzek le, ezért kérek mindenkit, aki most olvassa a következő sorokat, csak és kizárólag saját felelősségre, még azoknak is akik a negyediket olvasták.

SPOILER....SPOILER...SPOILER

Mac úgy érzi minden remény elveszett. Nincs tovább. Jericho Barrons elhagyta őt, nincs többé. Ennek ellenére, Barrons emlékéért úgy dönt, hogy mindenáron megszerzi a könyvet és újjá teremti a világot. Ezzel együtt persze Barronst is. Még a gonosszal is hajlandó szövetséget kötni, névszerint Darroc- kal, és nem érdekli már, hogy kinek a lelkébe tipor, csak az számít, hogy Barrons-t visszahozza.

SPOILER VÉGE.... SPOILER VÉGE....SPOILER VÉGE....

Tudom tudom ez vajmi kevés, de nem akarok semmit elárulni. Komolyan nem. De mindenkit megnyugtathatok. Ez a történet tényleg lezárult. Nincsenek elvarratlan szálak. Nincs átkacsintás egy másik sorozatba. Ez az öt kötet úgy teljes ahogy van.

Ami kifejezetten tetszett, hogy a Shadowfever végig izgalomban tartotta az olvasót, mindig a kikövezett úton haladt, és míg rájöttünk a csavarra, addigra igazából már késő volt, semmire sem lehetett rájönni előbb. Minden nagyon megdöbbentő volt, szinte minden szereplőről kiderült valami turpisság, és azt, hogy Mac kicsoda és micsoda, csak a könyv utolsó lapjain tudhatjuk meg.

Minden elismerésem az írónőnek, hogy így fel tudott építeni egy világot, ennyi rejtéllyel és izgalommal. Ennyire fokozatosan kiderülő dolgokkal. Az az igazság, hogy az első négy kötetben nem tudunk mi semmit sem, végig egy homályos görbe tükrön át szemléljük a világot, a Shadowfever pedig olyan mintha betörték volna a tükröt és hirtelen átléphetnénk a valóságba.

Azoknak akik romantikát várnak, végre azt mondhatom, nem hiába várták ezt a kötetet. Ebben aztán van romantika dögivel, de csak akkor amikor szükség van rá, semmi erőltetettség nincs benne, és senki sem fog hirtelen a Szőke herceggé változni. (Kivéve persze V'lane-t, aki ugye eleve is egy szőke herceg.)

Ez a könyv a legjobb a sorozatból. Nem tudok rá rosszat mondani. Ráadásul a borítója is olyan gyönyörű! Senkinek egy árva szava sem lehet. Nekem ez a könyv 10-ből tizenegyes, a Harry Potter óta azt hiszem ez lett a legnagyobb kedvencem. Az is biztos, hogy még százszor elfogom olvasni.

Top tíz kedvenc sorozat

Nagyon régóta szeretnék egy ilyen bejegyzést. Mármint leírni a mostani rengeteg sorozat halmazból, én mégis melyiket szeretem nagyon, és miért. Nem feltétlenül vámpíros sorozatokról van most szó, de leginkább a mostanában megjelentekről. Előre is leszögezném, hogy az én legeslegeslegeslegkedvencebb könyvem a Harry Potter. Ennél könyvet én nem fogok jobban szeretni soha az életben, és nem is lesz még egy könyv ami ekkora hatással van rám, de azt is gondolom, hogy neki ebben a Top 10-ben most nincs helye, ahogyan a másik hatalmas kedvencemnek sem, a Gyűrűk Urának. Ez a két nagy most kimarad, őket mindenki ismeri, van aki szereti és van aki nem. Azt hiszem ez a két fajta ember van. Én imádom őket, minden egyes betűjüket, agyon olvasott lapjaikat. Na de kezdjük akkor a mostani sorozatokkal, amik nagy kedvenceim.

11. Lawrence Block- Bernie Rhodenbarr sorozata.
Ami miatt elkezdtem Berniet az nem volt más, mint hogy szerepel benne egy leszbikus kutyakozmetikus, én nem vagyok leszbikus ellenben kutyakozmetikus igen, és sosem olvastam a magam fajtákról könyvben, az már másodrendű kérdés, hogy közben annyira megszerettem Berniet (lehet őt nem szeretni?), hogy mindig vártam, és boldogan követtem a kalandjait. Bernie ugyebár egy jószívű betörő. Aki mindig valami hatalmas kalamajkába keveredik. Amit aztán persze neki kell megoldania. Még valamit tud ez a sorozat, márpedig nem mást, mint hogy még a páromat is rávette az olvasásra. Ezelőtt a könyv előtt erre csak Harry Potter, Agatha Christie és Rejtő Jenő volt képes, számomra ez külön öröm.

10. Sherrilyn Kenyon: Sötét Vadász sorozat
Alapvetően én nem szeretem azokat a könyveket, ahol minden kötetre új szereplő jut. Szeretek a végtelenségig olvasni azokról, akiket szeretek, és nem mindig azzal kezdeni, hogy új embereket, lényeket, szörnyeket ismerünk meg. Kenyon valamiért mégis más, és igaz ez is az az igazi csöpögős romantika, ami nekem bármennyire is hihetetlen nem a kenyerem, és néha halálra tudom unni, (kivéve amikor fél évben egyszer csak erre vágyom, akkor nagyon tudom értékelni.). Mégis valahogy nagyon megszerettem Kenyon világát, a szereplőket, és legfőképpen a mitologikus elemeket is, még ha néha kicsit tévesen is alkalmazza őket. Ebben a sorozatban olyan férfiakról olvashatunk, akik valami nagy tragédia folytán sötét vadászokká váltak, így szinte halhatatlanok. Csak az igaz szerelem mentheti meg őket. Tudooom csöpög, csöpög de nem baj, én megbocsájtom neki!

9. Stieg Larrson: Millenium trilógia
Ha olvastam megdöbbentő felkavaró krimit, akkor az ez volt. Ebben a sorozatban minden benne van. És minden teljesen hihető, ráadásul Európai, hiányoznak belőle a szokásos Amerikai klisék, itt semmi sem úgy történik ahogy az lenni szokott. A szereplők annyira emberiek benne, hogy nagyon magunkhoz közel érezzük őket, vagy éppen szabályosan undorodunk tőlük. A stílus, ahogy Larsson ír ezekről, a szó szerint nehéz témákról, igazán felemelő. Én csak azt tudom mondani mindenkinek, hogy aki jó krimit akar olvasni. Olyan igazán jót, ne hagyja ki. Csak azt bánom, hogy nem lesz több folytatás.

8. Laurell K. Hamilton: Anita Blake
Nagyon sokára kezdtem bele az Anita Blake sorozatba. Igazság szerint ennek csak örülni tudok, mert nyugodtan vásárolhatom a köteteket, még akkor is annyi van előttem, hogy nem kell aggódnom mikor olvashatom majd a következőt. Anita Blake nekem eleinte egy unisex könyvnek indult. Egy női főszereplő szemével látjuk ugyan a világot, de ez nem egy romantikus giccs parádé. Egyenlőre. Ahol én tartok (7. kötet) ott még igazán élvezhetik a férfi olvasók is, a krimi a fő vonal, igaz néha már félre kacsintgatunk a férfiak felé és az erotikához. De azt hiszem egy kis sex elmegy önöknek is! Igaz-e uraim:) Anita ráadásul nagyon bele való csaj, az ilyen kissé aggresszor, kissé antiszoc, kissé önfejű csajokkal nagyon jól tudom magamat azonosítani, mit ne mondjak én is hasonló vagyok, persze nincs semmi fizikai erőm, és halottakat sem tudok feltámasztani,de ez persze cseppet sem zavar.

7. Suzanne Collins- Éhezők Viadala sorozat
A Battle Royale miatt olvastam el, mivel sokan mondták, hogy hasonló és a borítója is nagyon tetszett. Khhmmm...Agave. A világ azonnal beszippantott magába, szeretem ezt a komor oroszos hangulatot, azt igazi kapitalista világot, ennél számomra kevés borzasztóbb van, mégis rögtön megadta a könyv hangulatát. Annak ellenére hogy komoly dolgokat feszeget, én nem éreztem komornak a könyvet, még csak lehangolt sem voltam. Végig izgalomban tartott, és igazából az öldöklés sem zavart. A lányoknak még szerelmi szálat is bele buheráltak, szóval azt hiszem ez az a könyv amit mindenki izgatottan fog végig olvasni.

6. Richelle Mead: Vámpírakadémia
Ennek a sorozatnak voltak nagyon jó részei, és kimondottan gyenge is, mégis megbocsájtottam a negyedik kötetnek, mert tényleg az egy átvezető könyv volt. Bár meggyőződésem, hogy ki lehetett volna hagyni, és valahogy összeolvasztani az ötödikkel, lehet hogy kicsit vastagabb lett volna, de sebaj. Ez a sorozat Roseról, és Vasziliszáról szól, az egyik egy dhampyr, aki félig ember és félig vámpír, de teljesen emberi adottságai vannak, a másik pedig egy vámpír hercegnő. Az ő rögös kalandjaikat, szerelmüket követhetjük nyomon, de a végén ne várjunk nagy lezárást, mert az írónő már készül a következő ebben a világban játszódó sorozatára, és amiatt rengeteg kaput hagyott nyitva előttünk.

                                    5. Nalini Sighn: Angyali Vadász

Hát neki nagyon megelőlegeztem a bizalmamat, csak egy kötetét olvastam. De annyira tetszett. Van benne kaland, töménytelen akció, mégis belefért az a csipetnyi romantika, és pont ott ahol kell. Pont olyan férfival akiről mindenki álmodik. Ez viszont csajos könyv, nem igazán ajánlanám én egy férfinak sem. Persze kivételek mindig vannak, de az biztos, hogy az én párom sikítva rohanna el előle. A kötet szép, kicsit drága de megéri. A főszereplő Elena egy vámpír vadász, aki begyűjti az elkóborolt vámpírokat és odaadja őket az alkotóiknak, az angyaloknak. Minden nagyon jól megy, egészen addíg míg Raphael arkangyal meg nem bízza Elenát, egy nem is akármilyen küldetéssel.

4. Brent Weeks: Éj angyal trilógia
Szintén zenész, nála is csak az első kötetnél tartok de annyira lenyűgözött, hogy most a legnagyobb kedvenceim közé sorolom már. Az író stílusa, eleve merész ötlete, hogy egy bérgyilkos legyen a főszereplő, akit ráadásul még szimpatikussá is tett, annyira lenyűgöző, hogy szóhoz sem jutok. Ez az a könyv amit olvasni KELL! Mindenki, aki kicsit is szereti a fantasyt, ne habozzon! Olvassa! De az is, aki nem. Ez még annak is tetszeni fog! A főszereplő sorsát egész fiatal korától követhetjük, pontosan azért, hogy megértsük a tetteit és hogy miért és hogy gondolkodik. A kötet folyamán egyre több szereplőn keresztül látjuk ezt az összetett nagyon részletesen kidolgozott világot. Még ugyan nem írtam róla kritikát, de fogok! Minél előbb! 

3. Charlaine Harris: True Blood sorozat
Óóóóó Soookie, kedves első vámpírosom. Szerelem volt első vérre. Imádom a szereplőit. Imádom Sookiet. Imádom, hogy igazi krimi, és közben romantikus is. Szeretem hogy egyes szám első személyben van írva. Szeretem a humorát. Nem tudok róla rosszat írni. Sookieról szerintem már minden ember hallott, de azért mesélek róla. A vámpírok felfedték magukat az embereknek és ez által beköszöntött egy új világ. Sookie gondolat olvasó, nagyon szereti a vámpírokat, hiszen nem hallja őket, csak az embereket. Pontosan így fut bele Billbe, akiről rögtön tudja, Bill bizony az ő vámpírja. De a lényeg nem is ezen van, sokkal inkább az egyre több gyilkosságon, Sookiék városában. Ez nem egy tipikus romantikus történet, túl sok erotika sincs benne, de engem ez cseppet sem zavar. Lassan befejezi az írónő a sorozatot. Egyik szemem sír a másik nevet. Elismerem, hogy a végtelenségig nem lenne jó húzni, de sajnálom, hogy nem olvashatom tovább a kalandjaikat.

2.Jeaniene Frost: Cat and Bones
Nagyon sokáig fő dobogós volt, de végül letaszították megtisztelő helyéről. Hihetetlenül szeretem. Ennek a könyvnek olyan humora van, hogy sokszor harsányan kacarásztam rajta, és szinte végig széles vigyor terült el az arcomon. Nem gondoltam volna hogy jó könyv lesz, páromtól kaptam az első kötetet, és nagyon eltalálta, pedig a borítója igen rút. De most erre inkább már nem is mondok semmit. A sztori röviden az, hogy adott Cat a félvámpír, aki bosszút akar állni az egész vámpír társadalmon,ezért gyilkolássza őket. Egészen addig míg rátalál Bones, és megpróbálja a helyes irányba rugdosni. Szó szerint.

1. Karen Marie Moning: Tündérkrónikák sorozata
Ez az a könyv ami teljesen ledöbbentett. Annyira nem vártam sokat tőle, és a végén annyira megtetszett, hogy teljesen függő lettem. Aki ismer bizony tudja is ezt. Annyira szeretem ezt a sorozatot. Minden van benne! Kaland, akció és sok sok rejtély. Ez adja a fő vonalát, hogy igazából az ötödik kötetig alig tudunk meg valamit, csak apró információ morzsákat kapunk, míg a sok szétszórt darabka összeáll a végén. Nagyon boldog vagyok, hogy úton van felém valahol az ötödik kötet. A történet egy gyilkossággal kezdődik, Macnek megölik a nővérét Dublinban, a lány rögtön oda utazik, mert nem sikerül megtalálni a gyilkost. Amikor odaér, sokkal rosszabbat kap, mint amire számít, a nővére bele keveredett valami nagyon komoly és túlvilági dologba, és úgy néz ki Mac is ugyanarra tart. Figyelmeztetésül leírnám; ez nem egy szerelmi történet. Van benne romantika is de azért az igen csekély.

Lektorálta: Herdlicska Róbert

Benina: Bíborhajú- A Boszorka Fénye 1.

Kedves Blogtársam, FFG volt az, aki felhívta a figyelmem erre a könyvre, és az írójára is. Magamtól azt hiszem nem is nagyon vettem volna meg, de mikor mondta, hogy Benina nagyon jól ír, nagyon jól fogalmaz, és kifejezetten szerette olvasni, és pláne azt hogy magyar, azt gondoltam miért ne is adhatnék én egy esélyt, egy jónak ígérkező hazánkból származó urban fantasy könyvre.

Közben nagyon sok vegyes vissza jelzést kaptam, valaki az egekbe magasztalta, valaki pedig lehúzta, de olyan is volt aki azt mondta, nem rossz de azért nem az igazi. Én egyikkel sem értek egyet, ugyanis Benina könyve jó könyv, nem az az eget verően halálosan jó, de jónak nagyon jó. :)

Claire az utolsó tiszta vérű boszorkányok egyike, emiatt hihetetlenül kell rá vigyázni, meg kell óvni minden veszélytől, de legfőképpen a boszorkányok legnagyobb ellenségeitől, a Zsoldosoktól. A könyv azzal indít, hogy Claire mentorát megöli az egyik zsoldos, miközben Claire nem tehet ez ellen semmit, és végig kell hallgatnia hogy végzik ki azt az embert, aki apja helyett apja volt. Pár hónap elteltével találkozik az új mentorával, Kellan Black-kel, a félig démon, félig boszorkány fiúval, aki igyekszik Clairet megóvni minden bajtól, ami be kell vallani korántsem egyszerű.

Több dolog is zavart engem. Ami a legfőképpen az nem más, mint Claire White és Kellan Black. Na nem a karakterekről van szó, hanem arról a mérhetetlen fantáziátlanságról, ami ezeket a neveket jellemzi. A Kellan mint maga név nagyon tetszik nekem, de ez a black és a white, a sötét és a világos oldal... na ne nevettessük már ki magunkat, nem óvodásoknak készült mese ez.

A másik az, hogy nekem néha megdöccent a regény. Szó szerint. Úgy éreztem hogy áramlik áramlik a történet, aztán egyszer csak megakad és én elkezdem unni, majd lerakom. Fél óra múlva hozzányúlok, újra döcög döcög, majd mint egy jó Trabant, újra indul és végül átváltozik Ferrárivá, és nem is lehet letenni, hogy utána vissza fejlődjön. Nem is értettem néha miért kell olyan nevetségesen lelassítani a történetet.

Kedves molytársam FFG mondta nekem, hogy szerinte nagyon kiszámítható a történet. Én ezt az első ötven oldalnál nem így gondoltam, de a századiknál bizony már nagyon is egyet kellett értenem vele. Pontosan tudtam hogy ki lesz a titkos megbújt gonosz, hogy mi fog történni, és kinek mi a szerepe. Minden kiszámítható volt. Valamit pedig mégis tud ez a könyv. Mert kimondottan tetszett. És komolyan el kell gondolkodnom, hogy mi lehet az, hiszen minden szokásos klisé meg van benne, teljesen kiszámítható elemekre épül.

Talán az egyik dolog a világ volt, amit kitalált az írónő, örültem, hogy elvonatkoztat a mostani urban fantasyktól és mer valami mást alkotni, mert ez tényleg más, eleve már csak azért is, mert boszik vannak benne, a Zsoldosok ötlete külön tetszett.

A másik dolog, amiért én csak Beninát dicsérni tudom, az a stílus. Valami fantasztikus, el tudja kapni az olvasót, végre nem olvastam zagyva tini szlenget, csak olyan kifejezéseket amit szívesen látok egy könyvben. Nagyon frappánsan csűri csavarja a nyelvünket, köszönöm neki ezt az élményt!

A borító továbbra is csillagos ötös, már hozzá sem teszem, hogy Könyvmolyképző. A szereplők nagyon szerethetőek, Claire különösen, de Kellan is egy nagyon eltalált karakter. A többiekről nem is beszélve. Nagyon jól kidolgozottak, és szerethetőek, kifejezetten emberiek.

A könyv nekem tízből nyolcas, ne kérdezzétek miért. Nem tudom megmagyarázni. Az biztos, hogy ez a könyv megállná a külföldi piacon is a helyét, sőt szerintem messze menőkig jobb mint a mostanában megjelent a tini urban fantasyk. Remélem valahogy eljut ez a történet a külföldiekhez is.

Jeaniene Frost: Sírig Hű Szerelmed - Cat and Bones 4.

Ez a legnagyobb kedvencem idáig a sorozatból. Reggel kezdtem, este befejeztem, úgy faltam ahogyan csak lehet egy könyvet, igyekeztem nehogy akár egy apró részletet szem elől veszítsek. Nagyon jó volt. Egyszerűen csak csúcs szuper!

Cat és Bones a nászútjukat tervezgetik Párizsba, amikor kiderül, hogy egy másik vámpír szemet vetett Catre, de nem is akárhogyan, azt állítja, hogy Cat-tel Ők már összeházasodtak, tehát Bones által megkötött eskü nem érvényes. Nem mondanék el többet, mert nem akarok spoilerezni, semmi szükség nincs rá.

Ez az a rész, amiben olyan fordulatokat találunk, amit először el sem hiszünk. Csak tátjuk a szánk és csodálkozunk, vagy szomorkodunk az adott helyzetben. Ez volt az a könyv, ahol bizonyos pillanatokban úgy éreztem, innen van kiút? Persze Frost nem okozott csalódást, és nagyon hamar kiderült, mindenre van megoldás.

Az egyik nagy kedvenc karakterem, Vlad is többet szerepel, mit ne mondjak, nagyon örültem ennek a fordulatnak!

A kötet továbbra is hozza a szokásos humort, egyre több karaktert, sőt úgy néz ki egyre több bonyodalmat és izgalmat ígér. A történet továbbra is lezárt, de ennek a végén történt valami olyasmi, ami miatt azt hiszem sokkal izgalmasabb részeknek nézhetünk elébe.

Hiába, szeretem a sztori romantikus vonalát is, úgyhogy külön örültem, hogy ebben a könyvben két férfi is küzd Cat kegyeiért. Az ilyen helyzeteket úgyis külön nagyon szeretem a könyvekben :)

Egy újabb tízből tizenegyes könyv. Hiába... Cat and Bones a legeredetibb páros, ezt már Charlaine Harris is megmondta :)

Jeaniene Frost: Síri Csendben

Cat és Bones a legjobban kitalált páros, akikről valaha olvastam. Nem igazán tudtam, hogy vajon az előző kötet után, mihez kezd az írónő a történettel, féltem, hogy ellaposodik, és nem igazán lehet ezt a történetet húzni tovább, még akkor is hogyha csak két kötet jelent meg idáig.

Minél több sorozatot olvasok, annál inkább érzem, hogy ez kilóg a sorból. Vannak ugye azok a sorozatok, amiben minden kötetben más szereplőről olvashatunk, más szereplő szerelmi életébe nyerünk betekintést. A másik nagy típus, a paranormális romantikus irodalom világában az, amikor egy szereplő életét követhetjük nyomon a kötetekben, de ezen sorozatok vége általában nem záródik le, és van egy hosszan tartó fő szál is a történetben, ez jobb esetben persze igaz az előzőekben megemlítettekre is.

A Cat and Bones valahogy a kettő keveréke most már. Ugyanis nem látok benne fő szálat, ha csak Cat és Bones szerelmi életét nem vesszük annak. Viszont mindig Cat szemszögéből látjuk az eseményeket, csak róluk van szó a történetekben, mégis minden kötet egy külön álló epizód.

Ez az egy kötet nem lett különben a kedvencem a sorozatban. Nagyon akciódús volt, a történet frappáns és váratlanul meg tudott lepni, olyan fordulatokkal amikre nem is számítottam. Ellaposodásról pedig szó sem volt, sőt még nyugodt, langyos átkötő könyvvel sem találkoztam ezen sorozatban. Minden sornak jelentősége van, és sosem unatkozunk.

Amit én nagyon szeretek az Cat és Bones kapcsolata, amellett persze, hogy imádom a történetvezetést, a nyelvezetet továbbra is, ez mind csillagos ötös, mégis most nagyon kevés közös jelenete volt Catnek és Bonesnak. Már csak zárójelben tenném hozzá, hogy pont azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy nem komor, végre egy olyan sorozat, ahol nem mindig a szenvedésekről hallok, persze itt sem volt leányálom a szereplők fiatalkora, de nem az a szájbarágósan tragikus. Szerintem. Na ez a rész komorabb volt jóval az előzőeknél, és ez engem nagyon kicsit zavart.

Ellenben továbbra is örülök, hogyha ugyan van is benne szexualitás, nem erre megy ki a hangsúly, nincs benne felesleges könyvhosszító szexjelenet. Minden könyvben így kéne hogy legyen.

Még egy utolsó szót a borítóról. Ismét nagyon pocsék! Semmi fantázia nincs benne, és mivel ez a könyv nem az a kifejezetten tipikus romantikus könyv, egyszerűen nem is tudom hova tenni. Csak a színe tetszik, de ettől a könyvtől továbbra sem csöpögős romantikát kell várni. És bizony a borítóról inkább az ordít, hogy "Hihetetlenül Romantikus vagyok!".

Ez a Cat and Bones nekem tízből kilenc. De a következő rész mindenért kárpótolt. Aki nem olvasta volna még angolul, azt kell mondjam, nem fog csalódni abban a kötetben. Érdemes rá várni, mert sokkal izgalmasabb lesz, mint az első három együtt véve. Aki szereti a vámpírokat, szeresse ezt a sorozatot is tovább, hiszen magasan kitűnik a többi közül! Köszönjük Frost!

Jeaniene Frost: Karó és Sírhant

Igazság szerint kérdezgethetitek Tőlem, hogy mi annak az oka, hogy talán az egyik legeslegkedvencebb könyvemről nem írtam még semmit. Én sem tudok erre választ adni, valami hasonló oka lehet, mint hogy a másik nagy kedvenc sorozatomról (True Blood) is nagyon foghíjas információkat adtam csak, pedig az összes eddigi megjelent kötet a birtokomban van, és be is faltam őket, amilyen gyorsan csak lehetett. Bele értve persze az angol megjelenéseket is.

Valami hasonló volt bizony a Karó és Sírhanttal is, amit angolul olvastam először még tavaly Karácsonykor. A Cat and Bones sorozat volt a párom nagy meglepetése, ugyanis a sorozat összes kötetét megkaptam, és el sem lehetett tőle szakítani a negyedik kötet végéig, ahol elszontyolodva vettem tudomásul, hogy bizony nincs tovább, és most már éveket várhatok a folytatásra.

Szerencsére a könyvhéten meg tudtam venni a Karó és Sírhantot a kiadótól. Hihetetlenül örültem neki, mert az első kötet fordítása is nagyon tetszett, (kedvenc fantasy fordítóm, Hoppán Eszter fordította) és hála az égnek a többi kötet is az ő keze alól került ki, ami szerintem még jobb mint az eredeti. Minden elismerésem, pedig én aztán hihetetlenül érzékeny vagyok a fordításokra, de lassan kezdem megszokni a szokásos bakikat, és csak remélem hogy sikerül őket elég erősen a fejembe vernem ahhoz, hogy a későbbiekben ne kövessem el én is őket.

Na de nagyon elkalandoztam, vissza térve a Karó és Sírhantra: A történet négy évvel az előző rész után folytatódik, Cat immár a kormánynak dolgozik, Bonest igyekszik elfelejteni és túllépni rajta, mígnem összefut Bones régi ismerősével, persze innentől kezdve nincs is megállás. Bones végre Cat nyomára akad.

Remélem nem kapok ki tőletek, de nem írnék többet a történetről. Egyszerűen nincs értelme, mert ezt olvasni kell. Továbbra is hangosan nevettem a könyvön, torkomban dobogott a szívem, izgultam, átkozódtam, és szomorkodtam, hogy vége van.

A kötet majdnem hetven! oldallal rövidebb mint az első rész, bizony nagyon nagyon rövid. A Történet nem kap lezáratlan véget (szerencsére),és most nem érezzük azt, hogy mindenáron el kéne olvasnunk a következő kötetet.. Innentől szerintem kifejezetten epizódos lesz majd a sztori. Minden részben új kaland. Persze ezzel semmi baj sincs.

A magyar borító továbbra is szánalmas, ellentétben az angollal, amit ha kinyitok, kapok egy szép egybe Bones- Cat képet,  (hozzá teszem, hogy az angol borítón lévő nő nekem egyszerűen nem Cat, nem túl vadóc hozzá) ennek ellenére a magyar a nyomába sem ér. Minőségre jobb, mint az én példányaim, de nekem a legolcsóbb paperbackeim vannak, és had ne mondjam, hogy a három angol kötet ára megegyezett egy magyaréval.

Nem tudok mást mondani erre a könyvre, csak hogy tízből tizenegy pont, a legkedvencebb sorozatomnak a második legkedvencebb darabja. Nem tudtam letenni egy másodpercre sem, hozzám ragadt és nem eresztett. Még akkor sem amikor harmadszor olvastam. Ezt csinálja az írónő után valaki! Le a kalappal!

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 366
Kiadva: 2010
Fordító: Hoppán Eszter

Tonya Hurley: Ghostgirl- Szellemlány

Ez tipikusan az a könyv volt, amit megláttam és megszerettem. Annyira gyönyörű a borítója, hogy csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. A kötet belülről is hihetetlenül igényes, egyszerűen csak jó nézegetni, gyönyörködni benne. Az a nagy baj, hogy engem a belső tartalma sajnos messze nem nyűgözött le annyira, amennyire szép a könyv.

Charlotte egy tipikus tini lány, szeretne népszerű lenni, szeretne pom-pom lány lenni, szeretné ha az iskola legmenőbb fiúja szerelmes lenne belé, de ehhez a legfontosabb az lenne, ha talán észrevennék az iskolában. Sajnos Charlotte- ot még a portás is csak akkor látja meg, amikor utolsó pillanatban megtámasztja a kaput, hogy bejusson még az iskolába. A sulin belül igazából láthatatlan.

Egy nap fizika órán, valami csodálatos szerencse folytán mellé ül álmai fiúja, és kiderül fél évig együtt fognak dolgozni az órán, sőt a fiú arra is megkéri, hogy korrepetálja Őt. Charlotte úgy érzi, hogy minden tökéletes, úgy van ahogy azt megálmodta ám ekkor történik a nagy baj... Charlotte meghal.

Megérkezik a Szellemek közé, akik között van mindenféle egyed, van akihez hozzáragadt a fülhallgatója, van akinek fuvola sípol a torkából stb... Ők befogadják Charlotte-ot ám a lány mindenáron az élőkhöz akar csatlakozni, képtelen elfogadni, hogy halott és tervet kovácsol.

A legnagyobb bajom az volt ezzel a történettel, hogy maga az ötlet annyira zseniális, kár hogy nincs eléggé kidolgozva.Az is nagyon zavart, hogy néhol olyan szinten szlengesen beszélnek benne a fiatalok, amitől én már szó szerint a falnak megyek (pl.: Kicsavartam a kígyót.) Persze lehet én vagyok már túl öreg, húszas éveim elején, de megkérdeztem a kamasz öcsémet, és még Ő is nagyot nézett.

Sokan mondták, hogy azzal rontottam el, hogy nem angolul olvastam, hanem magyarul. Persze minden lehet, de a történet egyszerűsége és kiszámíthatósága miatt, én ebben igencsak kezdek kételkedni.

Mellesleg arra is kíváncsi lennék, mégis melyik korosztálynak íródott ez a könyv??? Tele van szexuális utálásokkal (néhol nagyon erőltetetten) de én a szintjét nem érzem többnek a tizenkét- tizennégy éves korosztálynál. Akkor miért kell erekcióról és hasonlókról beszélni benne? Tudom a főhős tizenhat éves, de ez nem igazán látszik meg a viselkedésén. Mellesleg ebben a könyvben aztán mindenki igazán sablon szereplő.

Szóval, nekem nem lesz a kedvencem. A vége összecsapott, a történet sekélyes és több sebből vérzik annak ellenére, hogy maga az ötlet zseniális, és egy nagyon jó regényt lehetett volna belőle írni. Nekem Tízből hét, a borítójáért és a külalakért plusz pont jár. Bevallom meg fogom venni a folytatásokat... De ami szörnyű, hogy tényleg azért, mert olyan széééééééép.

Alex Flinn: Beastly- A szörnyszívű

Mindig is rajongtam a Szépség és a Szörnyetegért, a kedvenc Walt Disney mesém a Bambi mellett, kicsinek minden egyes sorát kívülről fújtam, ezért hihetetlenül vártam a Beastlyt, ami egy igazi modern világba helyezett Tündérmese, modern Szörnyeteggel és Szépséggel, plusz karakterekkel. 

A Beastly Kyle szemszögéből van írva, aki maga a szörnyeteg, végre először látunk valamit az előtörténetből is, és láthatjuk azt is mennyire jogosan vált is szörnyeteg a főhősből. Igazából azt a küllemet kapta meg, ami önmaga is volt belül. Egy lelketlen, önző fenevad.

Nem hiszem, hogy el kéne mesélnem a történetet, hiszen ez az a mese, amit igazán mindenki ismer. Nagy meglepetést nem is tartogat számunkra a történet, de ez nem is baj. A történet egyszerűsége, a szereplők karaktereinek fejlődése külön varázst ad, szinte végig mosolyogva olvastam a regényt.

A legjobb az egészben szerintem az, hogy el tudjuk hinni az egész mesét. Annyira hiteles, annyira reális az egész, nincs egy tökéletes karakter sem a könyvben. Még a droggal kapcsolatos problémák is felmerülnek a regényben, és kicsit sem erőltetetten.

Mindent egybe vetve nekem nagyon tetszett. De valahogy előre éreztem, amint kézbe vettem, hogy nagyon fogom szeretni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne egy esős délután elolvasni egy kedves regényt, olyat ami igazán mosolyt csal majd az arcára, miközben egy meleg teát (kávésok esetében kávét) szorongat a kezében. Nekem tízből tíz. Nem tudok rá rosszat mondani.

A könyvből film is készül, ami elvileg nyáron jelenik meg nálunk a mozikban. Azt hiszem én biztosan ott leszek amint vetíteni fogják.

Böszörményi Gyula: 9...8...7...

Sosem gondoltam volna, hogy én ennek a sorozatnak neki fogok látni. Egy könyvcsere folytán végül hozzá jutottam a könyvekhez, egy darabig csücsültek a polcomon, még csak nem is hívogattak, aztán egy furcsa pillanatomban valamiért a kezembe vettem az elsőt. Körülbelül négy óra folyamatos olvasás után raktam le az éjszaka közepén, döbbenten pislogva az órára, hogy mennyi idő is van már.

Az írótól még régesrég olvastam a Gergő sorozat első kötetét. Tudom sokan megköveznek ezért amit most mondok, de én akkor is kicsit Harry Potter kópiának éreztem, és pontosan ezért nem is igazán erőltettem a további olvasást. Sőt Böszörményi regényei sem hoztak lázba.

Ez a regény egy Lilith nevű lányról szól, aki Budapesten él, de ez a Budapest kicsit más mint az amit mi ismerünk. Ezen a Budapesten nem elektromossággal közlekednek a villamosok, nincs olyan modern világ mint nálunk, és mindezekhez még az is társul, hogy ha elég idősek leszünk, választanunk kell egy démont magunknak, aki uralkodik rajtunk, és azért cserébe, hogy uralkodhat, kapunk tőle ajándékot, ugyanakkor elveszítjük önmagunkat.

Lilith még fiatal, még nem kötelező magába foglalnia démont, ellenben már nagyon sokan noszogatják, hogy ezt megtegye. Megismerkedik egy lánnyal, aki szintén démon tagadó, egy igazi ködgrufti, aki azt tűzte ki céljául, hogy elpusztítsa a démonokat a világból.

A könyv tele van rejtélyekkel és fordulatokkal, a világ nagyon összetett és jól kitalált. A fogalmazása egyszerűen csak csillagos ötös, imádtam olvasni néha a cikornyás mondatait az írónak, és egyáltalán nem bánom, hogy olyankor talán kicsit túl sok metaforát használt. Végre éreztem, hogy újra szép és igényesen megírt könyvet olvashatok magyarul magyartól.

A könyv vége annyira ütős volt, hogy igazán megdöbbentem, ekkora fordulatokra nem számítottam, főleg a kettős befejezésre nem. Ez hatalmas húzás volt Böszörményitől, csak gratulálni tudok hozzá.

A kötet gyönyörűen kivitelezett. Nagyon hangulatosak a barna színű betűk, és a borító is nagyon szépen vissza adja a könyv hangulatát, annak ellenére, hogy amikor itthon meglátták, elszörnyedtek rajta. Szerintem nagyon ötletes és kreatív, különben sem tudnám máshogy elképzelni Lilith-et, mint a címlapon látható lányt.

Mindent egybe vetve a könyv csillagos ötös. Kifejezetten tetszett. Szerintem ez az az olvasmány, amit szeretni fognak "kicsik és nagyok" egyaránt.

Dan Simmons: Hyperion

A Hyperion könyv maga nagyon egyedi; a romantikától kezdve a tudós missziókig a valláson át a történelemig igazán minden benne van, egybe sűrítve egy hosszú, végtelen történet folyamba, aminek örülünk is, hiszen nem is akarjuk, hogy véget érjen.

A történet a jövőben játszódik, és hat különböző ember életét meséli el nekünk, és azt, hogy mi közük is van nekik a rejtélyes Hyperion nevezetű bolygóhoz. Nagyon sok mindent nem is lehet elmondani a fő szálról, ugyanis maga a regény, hat kissebb- nagyobb novellát foglal magába, és ezek is töltik ki az oldalak nagy részét.

Voltak történetek, amik hihetetlenül megfogtak, és faltam a sorokat, ellenben volt sajnos olyan is, szerencsére ebből a kevesebb, amit nagyon nehezen és nagyon lassan olvastam el.

Nagyon sok ellenérzés van bennem, a Hyperion kapcsán, ugyanis a könyv maga tetszett, mégsem az lett amit vártam. Amikor a kezembe vettem, nagyon szerettem volna egy vérbeli Science Fictiont olvasni, de sajnos csalódnom kellett. Ez egy nagyon izgalmas regény, egy igazi unikum, de mindent egybevetve sok köze nincs a sci-fi-hez, azon kívül persze, hogy az űrben és a jövőben játszódik.

Ez persze semmit nem von le a könyv értékéből, ami egy nagyon igényes kiadás, gyönyörű nyelvezettel, váratlan fordulatokkal, egy hatalmas fantáziával megáldott író tollából. Igazából egy szavam sem lehet rá, mégsem voltam maradéktalanul elégedett vele, és ezt csak az okozhatja, hogy mást vártam, és az is, hogy nem szeretem a novellákat. Sokkal inkább szeretek egy önálló történetet olvasni, amin átível a cselekmény és végig izgulhatom a szereplők sorsát. Ez megint az én ízlés hibám, nem a Hyperioné.

A borító nagyon szép, bár szerintem a történethez nem sok köze van, ennek ellenére nincs vele bajom, továbbra is az Agave borítói a legszebbek, ez sem kivétel, és ismét nem lehet panaszom a minőségére sem!

A történet nekem tízből nyolcas, pedig nagyon megérdemelné azt a tízből tizet, sőt vannak benne részek, ahol határozottan úgy éreztem, ez a könyv minden csillagot megér, de volt olyan is, ahol nagy bánatomra ez nem volt igaz. A vége a könyvnek ismét lázba hozott, és emiatt nagyon érdekel is a folytatás, semmiképp nem hagyom ki, és azt is gondolom, hogy ennek a kötetnek mindenki polcán ott lenne a helye. Most a nagymamám olvassa, Ő kifejezetten utálja a fantáziával, vagy paranormálissal megtöltött műveket, Ő imádja. Ez nekem mindent elmond. Főleg, hogy a hiba bennem van. Nagyon nagyon sajnálom ezt a végeredményt.