Julie Kagawa: Iron King

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király és annak egy kicsi lánya akit a király a saját biztonsága érdekében, egy furcsa, idegen, világba száműzött, ahol a mesék csak a könyvekben léteztek. A kislány nem tudta ki is a király, nem emlékezett rá, így hétköznapi világban élt, míg nem a gonosz el nem rabolta szeretett kistestvérét, akit meg kellett találnia, és emiatt vissza kellett térnie a saját otthonába, ebben egy régi barátja segítségére volt és elindultak a nagy kalandra és mentek, mentek, mendegéltek...

És mentek, mentek, mendegéltek....

Majd csatlakozott a csapathoz egy furcsa macska, és ím lettek hárman....

És mentek, mentek, mendegéltek....

Majd csatlakozott a csapathoz a legkisebb királyfi, és így lettek négyen....

És mentek, mentek, mendegéltek, át az Óperenciás tengeren is túl, át az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr....

Mint látjátok, elmeséltem nektek pár mondatban, Julie Kagawa nagysikerű regényét, ami az elején olyan, mint egy modern Alice Csodaországban, majd átcsap magyar népmesékbe, a végén pedig érvénybe lép a "Fuss, Forest, fuss!" üzemmód. Bizony ebben a könyvben maximum két- három percre állunk meg. Hol elmaradoznak mellőlünk a barátaink, hol mellénk állnak, de alapvetően csak megyünk, futunk, elkapnak, kiszabadulunk, majd megyünk tovább, majd már magunktól rohanunk a gonosz karjaiba, aztán elkapnak, megmenekülünk és így tovább... Az élet egy örök körforgás... Ebből a könyvből ezt tökéletesen megtanulhatjuk. 

Amúgy nagy dillemában vagyok, rég volt ennyire nehéz kritikát írnom, ugyanis a könyvnek vannak kifejezett jó részei, amit nem szívesen teszek le, ugyanakkor vannak olyanok, amin szinte lehetetlen átlendülni. Sok nagyon kreatív dolog van a könyvben, maga a világ kitalálása is szuper, egyedi, és ez végre nem egy tucat könyv.

A főszereplő lány is szimpatikus, bár még mindig nem tudom egyszerűen megérteni, hogy szeretnek bele egyik pillanatról a másikba, egymásba a szereplők. Nekem ez felfoghatatlan. Lehet rám köveket dobálni, de velem ilyen sosem történt. És az is oké, hogy ez mese, de akkor is valamennyi idő teljen már el, és az a valamennyi ne három- négy nap legyen. Vagy rendben, vonzódjanak, lobbanjanak lángra, de az életüket ne kockáztassák már egymásért... Rendben... tudom... Rómeó és Júlia... Lehet nekem nem való az ilyesmi.

Viszont ki tudok emelni egy hatalmas pozitívumot is. A könyv gyönyörű, sőt a beltartalma is nagyon szép. A betűk se nem bolhányiak, se nem ló méretűek, ez egy igazi könyv, minden túlzás nélkül. A borítójából két típust lehet rendelni, a csillogósat, ami jó csicsás, de nekem nagyon bejön, és a dombor nyomásosat. Nekem a második van meg, és higgyétek el, a második kötetből, a csilli- villi ezerszer szebb! :) Nem fiúknak készült ez a könyv, az látszik na!

A könyv nyelv nehézsége mindössze két pontos, kifejezetten könnyen olvasható.

Lényeg a lényeg, egyszerűen tanácstalan vagyok, mi legyen vele. A végére egész belehúzott a sztori, azt egyben el tudtam olvasni, és még le is kötött, de túl sok volt az üres holtjárat. Túl sok elemet vett el az Alice csodaországból, őszintén csodálom, hogy a főhős Maggie lett, és nem Alice. Kíváncsi vagyok különben a következő kötetre, el fogom olvasni, de nem most... és nem is a közeljövőben. Utána ha az is ilyen, valószínűleg, mi búcsút intünk egymásnak! A könyv 5 pontos. 

Dragon Age vs. Dragon Age II

Az olvasás mellett az egyik legnagyobb szenvedélyem a sok- sok Pc játék. Ebből van néhány különleges darab, ilyen a Dragon Age, a The Witcher I, II, Mass Effect, Heroes.... Mint látjátok leginkább a fantasy-s játékok körében forgok, legjobban az rpg-ket szeretem, és most, hogy kijött minden idők egyik legkedveltebb RPG-jének, a Dragon Age-nek a folytatása, amit hihetetlenül vártam, mindenképp akartam írni róla. Mindaz amit leírok, kikívánkozik belőlem. Tudom ez nem könyves poszt, de egyszerűen nem bírom, mert annyira csalódott vagyok. 

A Dragon Age - Origins egy igazi gyöngyszem az RPG játékosok körében, rengeteg plusz DLC, és egy nagy kiegészítő is tartozik az összélményhez, amiben ugyanazzal a személy-el játszhatunk, akivel voltunk az eredeti játékban. Nagyon sok különböző kezdő mód van, mindenféle variánssal, választani lehet, hogy ember, elf vagy törpe akar lenni valaki, ezen felül, hogy milyen nemű és hogy milyen kasztba tartozik. Persze törp nem lehet varázsló, de alapvetően már az indulásnál több választási lehetőségünk van, nem beszélve arról, hogy pontosan megszabhatjuk, hogyan is nézzünk ki. 

DA 2 szörnyei és a kidolgozás

A Dragon Age II ebben a tekintetben nagyon elmarad elődjétől. Jelenleg csak emberek lehetünk, korlátozott küllemi beállításokkal, ami még szinte non- sense, hogy az emberek külleme majdhogynem csúnyább, mint az előző játékban. Magasan elmaradnak a mai játékok szintjétől, ha valaki igazán szép emberi ábrázolásokat akar látni, nézze meg a The Witchert. Ott minden klappol, és mindenki különböző, de ami ebben van az szégyen és gyalázat. Ráadásul az elfeket szinte Ufo szerű valamikké elcsúfították, extra csúf manó fülekkel, amiket még  Dobby is megirigyelne a Harry Potterből, és ezek az izék ráadásul merőlegesen állnak ki a fejekből. Nem beszélve a hatalmas manó szemekről sem. Nagy csalódás mit ne mondjak, az elfekre egyszerűen csak rossz ránézni. 

DA - Origins ugyanaz a szörny, nézzük a hátteret! 

De ez még csak a küllemi rész, ha csak ezzel lenne gond, nem is mondanék semmit, mert láttunk már ilyet sajnos, hogy ami jó, azt is megváltoztatják, bár a kunárik szarvval nagyon tetszettek nekem. De elkalandoztam, visszatérve az eredeti témához, maga a DA II, kifejezetten szép játék, kicsit erős gép kell hozzá, ugyanis egy négy magos procit bizony igényel, nem beszélve a rengeteg memória mennyiségről. Ennél már csak a The Witcher II a keményebb, ami nem fut el max grafikán 4 giga belső memória mellett sem, hiába van fullos videokártya és hat magos processzor. Persze nem mondom, megéri az élményt, mert a The Witcher szemet gyönyörködtető játék, de most nem erről van szó. Meggyőződésem egyébként, hogy a mozgásokat, kivéve a csatáknál, úgy ahogy átvették a DA Origins-ből. Az egyetlen dolog ami kifejezetten tetszett az az, hogy a varázsló végre nem púpos öregnénit játszva lövöldöz a bottal, hanem különböző mozdulatokkal.

DA II egy sárkány

A térképe a DA II. -nek negyed akkora maximum, mint az eredeti Origins -é, a dolgok messze nincsenek annyira kidolgozva, fele annyi tárgy sincs, sőt igazi nagy történet menet sincs benne, úgy érzem nincs miért küzdenem, csak sodródom az árral, szerzek pénzt és kész, semmi olyan monumentális nincs benne, mint az első részben, ahol össze kellett fognia a fajoknak egymásért, és minden fajnak el kellett nyerni a bizalmát. Itt semmi ilyesmi sincs, alig járunk erdőben, de ha járunk is a város falain kívül, akkor is csak monoton, komor pusztaságokon, amikben semmi szép sincs. Ha a szörnyek idejében volt gyönyörű elf erdő, akkor most utána vajon miért nincs? 

A játék hihetetlenül könnyű, ha akarnék se tudnék meghalni benne, taktikázni elvétve lehet, messze nincs benne annyi képesség, döntés lehetőség mint az Origins-ben. A varázslónak is le vannak egyszerűsítve a varázslatai, nem beszélve arról, hogy szinte feleannyit tanulhat csak meg, és a legjobb varázslatokat eltörölték. Ami pedig megmaradt, az sem úgy működik mint a régi. A harcosoknak is csak korlátozott lehetőségei vannak, de azt hiszem itt az egész játék a varázs használókra van kihegyezve. 

Kunári szarvakkal a DA II-ben

Nagyon zavart az is, hogy itt nincs közös tábor, hanem mindenkit meg kell keresnem valahol, vagy egy üres fekete képernyőnél kiválasztani ki is legyen. A kommunikációs panel is le lett butítva, legtöbbször mindig csak három féle választ tudok adni, azt is, mintha idióta lennék kijelezték, hogy melyik a jó, rossz és a vicces verzió. Nehogy véletlenül eltévesszem. Az Originsban rengeteg féleképpen alakíthattam a dolgok folyamát, itt ez nincs meg, csak annyi, hogy megyek ugyanazokon a pályákon újra és újra... Ugyanazokon a helyeken, már marhára unom, semmi pluszt nem ad, és nyirbálom agyatlanul az embereket, akik garantáltan kipurcannak, nem kell nekem különösebben megerőltetnem magam. 

Gondoljunk csak bele egyébként, hogy ez a játék nem egész két év alatt készült el. A The Witcher II-t majdnem öt évig készítették, meg is lett az eredménye. A DA II- nél mindenkit siettetek, a dalszerzőt, a grafikusokat, mindenkit. Az ilyennek sosincs jó vége, és látszik is a játékon, hogy össze lett csapva az egész. 

Sárkány a Dragon Age Origins- ből

A lényeg a lényeg, ez a játék nem a megszállott, igényes RPG fanoknak ajánlott, nem azoknak, akik gondolkozni akarnak egy játékban, mindent maguk akarnak intézni, kapcsolatokat kötni, különböző tárgyakat fabrikálni... Ebben a játékban minden le van butítva egy tíz éves gyerek szintjére, gondolom azért, hátha többen veszik majd meg, ha nem olyan nehéz és nem olyan bonyolult. Számomra ez nem igazi RPG, az meg hogy Dragon Age, azt felejtsük el. Ez egy olcsó másolata egy legendának, amit még csak meg sem sikerült közelíteni, semmilyen módon. És ez sajnos elég szomorú. 

Csak utólagosan jegyezném meg, hogy érdemes a képeken megnézni nagyban, és összehasonlítani a két játékot. :)

Kate Morton: Felszáll a Köd

Ez tipikusan az a könyv volt, amit megláttam és megszerettem. Annyira szép és igényes, plusz amikor elolvastam a tartalmát, hogy elvileg, ez egy gótikus regény, és századelős a történet, nem is haboztam, szépen tettem is be a kosárkámba a könyvet, amivel akár ölni is lehet. (féltégla)

A történetünk egy átlagos úri családról szól, valahol Anglia berkeiben, ahol még szolgák dolgoztak a nagy kúriákban, ahol mindig az első szülött fiú volt a család főbüszkesége, amikor még úgy gondoltak a háborúra, mint egy új kaland kezdetére, és csak akkor jöttek rá, hogy nem játék, amikor valakit elvesztettek.

A történetünk persze nem itt kezdődik, hanem a huszadik század végén, amikor is Grace- t, aki valaha szolgáló volt a Rivertoni házban, megkeresi egy rendezőnő, hogy a házban megesett tragikus történetről filmet szeretne forgatni. Grace elméje egyre inkább visszatér a múltba, és általa megismerhetjük az igazságot, amit majdnem egy évszázadig rejtegetett, és most végre napvilágra kerül. 

A regény nagyon furcsa, tényleg egy kissé szenilis idős hölgy fejében vagyunk, akinek úgymond kiesnek a gondolatok már a fejéből, és inkább a múltban él, amit úgy érzékel, mintha maga a múlt lenne a jelen. Közben persze, néha észhez tér, és rájön, hogy jelenleg éppen egy autóban ül, vagy már az ágyában fekszik.

Nagyon sokan dicsérték ezt a könyvet előttem, szinte szó szerint agyba főbe, különlegességét is többen hangsúlyozták, amihez kétség sem fér, mivel nagyon egyedi. Nekem olykor mégis egy kicsit bő lére eresztett volt. A hatszáz oldal helyett, szerintem négyszázba minden belefért volna, és akkor nem lettek volna unalmas részek.

A jellemrajzok egyszerűen fantasztikusak, Grace egy nagyon hihető, eleven karakter, és vele együtt a többiek is. A legapróbb cselekmény is közrejátszik a végkimenetelbe, ami olyan, mint maga az élet. Nagyon sok mindent gondolhatunk arról, hogy mi lesz végül a befejezés, a csattanó, de azt ami valójában történt, sosem találnánk ki.

Nem egy vidám regény ez, ó, csöppet sem. Kicsit szomorkás, kicsit misztikus, kicsit keserédes. Azt gondolom nagyon találó címe van, a Felszáll a Köd valahogy pontosan érezteti velünk a könyv hangulatát. Miközben olvasom, olyan mintha egy ködben állnék, ami csak a legvégén oszlik el. 

Riverton Kastély

A könyv mint már mondtam, hatalmas, hatszáz oldal. Ennek ellenére a gerince nem törik, szép állapotú maradt nálam a fedőlap is, nem beszélve arról, hogy mennyire igényes, és gyönyörű a kép van rá nyomtatva. A sortávolságot azonban túlzásnak tartom, ez a könyv majdnem fele ilyen vastag lehetett volna, ha egy kicsit lecsökkentik azt. Persze tudom, akkor nem lehet 3500 forintos áron eladni. De így viszont kényelmetlen olvasni. 

Lényeg a lényeg. Ez a könyv jó, érdekes, de nem hiszem, hogy akármikor szívesen újra neki látnék. Igazi hangulat könyv, és még így is kicsit túl lassú folyású nekem, ugyanakkor nagyon reális képet mutat az akkori világ szörnyűségeiről és szépségeiről egyaránt. Számomra tízből nyolc. De nem hinném, hogy több könyvét megvenném az írónőnek, nem nekem való. 

Hideyuki Kikuchi - D, A Vámpírvadász - A halott város

Ez a manga a sorozat negyedik kötete.

Még sosem írtam mangáról, hogy miért? Mert azt gondoltam, hogy én igazából könyves blogot szeretnék vezetni, és sokat vaciláltam azon, hogy a manga vajon mégis beleillik-e ebbe a műfajba, de mivel annyira de annyira szeretem a mangákat, a képregényeket és a visual noveleket, hogy mostantól ilyesmikről is számíthattok tőlem bejegyzésre.

A Vámpírvadász D nekem régi kedvencem, először a mozfilmet láttam róla, majd miután megnéztem, és elkezdtem nyomozni, megtudtam, hogy manga sajnos akkor még nem volt belőle, de könyv viszont igen. Így hát külföldi internetes portálokról megrendeltem a több kötetes D sorozatot, és teljesen bele is feletkeztem. Sajnos a könyvekhez magyar nyelven nem lehet hozzáférni, ellenben a viszonylag új manga verzióhoz annál inkább.

D egy különleges repülő városhoz érkezik, ahol rögtön különös dolgok történnek. A polgármester lányának nyakán harapás nyomok vannak, tehát biztos vámpírok is garázdálkodnak a városban. Emellett a város lakosaiból egyre többen élőholttá változnak, és úgy tűnik, itt semmi sem az, aminek látszik, és ezt a rejtélyt is D-nek kell megoldania. 

Az utópisztikus és kissé horrorisztikus történet végig izgalomban tartja az olvasót, a rajzok gyönyörűek és igényesek, szinte borsódzik a hátunk bizonyos képektől, ahol szinte filmszerűen tárják elénk a cselekményeket. 

D a mozifilmből

A manga jó minőségű, hagyományos, japán manga olvasás irány szerint olvasandó, ( az- az jobbról balra) amit nagyon becsülök, csücsül itthon a polcomon nekem is pár eredeti japán, és azt kell mondjam, így az igazi. A borító nagyon szép, tökéletesen visszaadja a sorozat komor, sötét hangulatát.

A mozifilm plakátja

Nem igazán tudok rosszat mondani D-ről és a történetről. Nagyon szeretem most is, nagyon jó volt most manga formában elolvasni a regényt. D továbbra is egy megfoghatatlan, rejtélyes idegen a szememben, aki mindig ott van, ahol lennie kell. Számomra tízből tíz pontos. Remélem minél hamarabb olvashatom a következő kötetet. Annak akinek tetszett a manga, mindenképp javaslom a film megnézését, és a regények elolvasását is!

A mangát nagyon köszönöm a FUMAX kiadónak!

Szavazás végeredménye

Nalini győzött :) Nem sokkal maradt le utána Frost így amint feltettem az első Nalinis novellát, azonnal neki látok Frostnak is. :) Nalini - Must Love Hellhounds című novellás kötetében lévő novellát fogom először lefordítani nektek. A novella hétfő, keddre várható. Remélem örülni fogtok neki, és tetszeni is fog.

Kresley Cole: Vámpírharc

Ez a kötet a sorozat 3. része

Cole-tól a sorozat első kötetét már lassan több mint másfél éve olvastam. Akkor még viszonylag kevés könyvet ismertem ezen műfajon belül, és kissé furcsáltam és idegenkedtem a könyvtől, amikor belekezdtem, végül észre sem vettem, mennyire magával ragadott a történet, és ha az emlékezetem nem csal, még aznap végig olvastam, amikor megvettem. 

Ez a könyv már szó szerint egy éve ül a polcomon. Megjelenéskor azonnal beszereztem, de mivel a második rész végén kicsit sem voltak szimpatikusak azok a szereplők, akikről a mostani rész szól, nem igazán akarództam neki állni. Azóta már a következő két rész is itt van, szintén olvasatlanul, és ha a hírek igazak, hamarosan jön a hatodik rész is. 

Bowen egy vérfarkas, több száz évvel ezelőtt elvesztette a párját, és sajnos egy vérfarkasnak egy életben csak egyetlen párja lehet, több nem. Bowen azóta szinte nem is él, egy jóslat éleszti újra fel, ami azt mondja, hogy újra meglelheti a szerelmét. Miközben ezt az utat követi, egy különös boszorkánnyal találkozik, és hiába küzd önmaga ellen, egyre jobban beleszeret, és ez egy olyan dolog, amire még nem volt példa a Lkye-k történelmében....

Őszinte leszek, én szeretem ezt a műfajt, és remélem a helyén is kezelem. A Paranormális románcok írói közt Cole egy zseni. Szuperül ír, mindig épp eleget ad, és az utolsó pillanatban is tartogat számunkra meglepetéseket. Nem unatkozunk egy percre sem, és a szex is úgy beleillik a történetbe, és olyan hihető, ahogy van. De! Igazából ez a könyv, ahogy ettől a műfajtól manapság sajnos várni lehet, nem igazán szól sok mindenről. Ez nem zavaró, mert aki ilyet vesz a kezébe inkább egy romantikus- erotikus könyvélményre vágyik, és egy könnyen olvasható, falható regényre nem pedig egy Dickens-re.

A borító nem nyerte el a tetszésemet, az első kettő sokkal jobban tetszett, ellenben a betűk mérete normális, "csak" ötven oldalnyi reklám van a végén, ami tűrhető, és nem törik a gerinc sem. De az biztos, hogy ha nem tudnám, mi is ez a könyv, vagy ne keresném a műfajt,  nem venném meg.

Mindent egybe vetve, a könyv pörgős, humoros, kellemes olvasmány. Senki se várjon tőle szépirodalmi magaslatokat, de egy szórakoztató urban fantasy ponyvának tökéletes. A műfaj rajongói ne hagyják ki semmiképp, ez a sorozat csak egyre jobb és jobb lesz.Számomra tízből kilenc.

Mostmár biztos, hogy a Dreamworks megvette a Fever jogokat!

Dreamworks új Franchrise-t indít.

Previously set up at 20th Century Fox under New Regency banner

By JEFF SNEIDER

A Harry Potter a végéhez ért, a Twillight Saga-nak is hamarosan vége, Az Éhezők Vidalát pedig rengetegen várják, így hát a Dreamworks is úgy döntött, hogy elindítja a saját Fantasy franchrise-át. Ami biztos, az- az, hogy a stúdió mind az öt Tündérkrónikák könyv jogát megvette. 

A terv előzetesen a 20th Century Fox neve alatt fog futni, egy teljesen új banner-rel.

A sorozat Mackayla Lane- ről, egy átlagos fiatal Georgiai lányról szól, aki elutazik Írországba, hogy felkutassa a testvére gyilkosát. Amíg tengerentúl van, egy hihetetlen világot fedez fel ami tömve van ősi titkokkal, és nehezen legyőzhető szörnyekkel. Ha ez nem lenne elég, különleges tulajdonságokkal van felruházva, amik ahhoz vezetnek, hogy meg tudja találni a Sinsar Dubh-t, a hatalmas ámbár megfoghatatlan könyvet, ami segíthet megmenteni az emberi és a másik világot.

Igaz ami igaz, még nem lehet tudni mi lesz a projekt-ből de előre láthatólag egy élőszereplős fantasy franchrise várható belőle.

A felnőtteknek szánt sorozat utolsó része, a Shadowfever Januárban jelent meg Amerikában, nálunk várhatóan 2012 év elején fog.

Dreamworksnek hosszú távú tervei vannak a Disney-vel, hogy bemutassák a az élő szereplős képeket.

Az eredeti hír:

http://www.variety.com/article/VR1118041588?refCatId=4154&query=karen+marie+moning

Amy Plum: Die for Me

Nem csak magyar könyvek tudnak borítófronton elcsábítani, hanem bizony a külföldiek is.  Amint megláttam ennek a könyvek a fedelét, nyál csorgatva ültem a gépem előtt és fontolgattam magamban a "kell vagy nem kell" kérdését. Mivel kritikát írok róla, azt hiszem sejthetitek, mi lett a könyv sorsa.

Történetünk egy családi tragédiával kezdődik, avagy Kate-nek, a barna hajú New Yorki lánynak, és Charlotte-nak a szőke hajú - (Ebből el is lehet dönteni, hogy a barna csaj a könyvmoly, a szőke meg a buli maca.... jaaj... ha lett volna egy vörös tesó az lett volna a kéjkirálynő vagy mi a szösz? ) - testvérének, megölték a szüleit. Így Franciaországba költöznek a nagyszüleikhez, méghozzá Párizsba. Kate kávézókba jár olvasgatni, és bizony, mily meglepő fordulat, egy kávézóban összetalálkozik a pillantása egy hihetetlenül jóképű fiúval, sőt úgy tűnik nem csak neki tetszik a srác....

Na már most, igen... ehhem... Ez bizony egy ilyen sablonos történetecske. Egyetlen különlegessége, hogy ki nem találnánk milyen természetfeletti lények vannak benne. Nem is csoda, mert engem inkább taszított a gondolat, hogy egy ilyen párom legyen, nemhogy vonzott volna...

A történet cselekménye hihetetlenül lassú, rengeteg romantikázás van benne, és ami a legbosszantóbb két hivatalos találka után úgy egymásba habarodnak hőseink, hogy máris meghalnának egymásért... Nagyon sok csöpögős, kissé abszurd, ámbár kiszámítható jelenet van a könyvben. A nagyszülők is hihetetlenül engedékenyek, olyan dolgokat megengednek, amit egy jóravaló, normális szülő se tenne meg, márpedig ők annak vannak feltüntetve.

A cselekmény szó szerint akadozik, az érdekes részekről túl kevés szó esik, a felesleges sallang pedig majdnem a háromnegyedét kiteszi a kötetnek. A főgonosz legyőzése, sőt maga főgonosz is nevetséges úgy ahogy van, egyszerűen hihetetlen, és bugyuta az egész.

A borító persze - csak hogy jót is mondjak - gyönyörű! Nagyon könnyű olvasni is. Semmi különleges kifejezést nem használ az író, maximum néhány francia szót, de afelett nyugodtan átsiklunk, vagy  megmagyarázza az írónő, hogy mit is jelentenek. Tehát a szókincse a könyvnek 2 pontos.

Még egy szőrözős megjegyzés, de lehet ez már csak azért, mert kinőttem én már ebből. A főhősnőnk nem egyszer jellemzi úgy szerelmét, hogy "lethal". Ez azt jelenti, hogy legyőzhetetlen, szinte isteni erejű, de egyben jól kinéző is... blaaa blaaaa blaaaaaa. Na már most, én egyszerűen egy 19 éves srácot nem tudok így elképzelni. Vagy lehet el tudnék, de akkor nem így kellett volna jellemezni, ahogy a könyvnek sikerült. Így csak egy gúnyos mosolyt csalt az arcomra eme szó gyakori használata. Már bocsánat, de én ezt nem tudom elhinni attól, hogy minél többet le van írva.

Mindent egybe vetve, látom én, hogy ebben a műfajban bármi eladható. Az ilyen kiszámítható, klisés zagyvaság is, amiben teljesen felesleges az urban fantasy vonal, elment volna ez egy sima fiataloknak való szerelmi regénynek is. Vagy még annak se.. Mégis be kell valljam annyira nem csalódtam, mert húzták már le előttem elegen, és amikor olvastam egy könnyű olvasmányra vágytam, amin nem kell gondolkozni... Na ez tökéletesen megfelelt a célnak. Ennek ellenére sem fog tőlem 4 pont-nál többet kapni. Fene ezekbe a szép könyvekbe.... Lassan előítéletes leszek. 

Pat Walsh: Crowfield Démona

Olykor olykor egy felnőttnek is jól esik egy olyan könyvhöz nyúlnia, ami minden bizonnyal nem neki íródott, mégis szeretne bele süppedni egy egyszerű, kedves és jóleső világba. Én pontosan így éreztem, amikor végre neki tudtam látni a Crowfield Démonának.

Szó sincs arról, hogy ne tetszett volna az első rész, mivel kifejezetten élveztem, de egyszerűen nem szerettem volna negatív kritikát írni egy olyan könyvről, ami igazából jó, csak nekem nincs hangulatom hozzá. Pontosan ezért került ennyi időbe, hogy végig olvassam. Amikor végre kedvem volt hozzá, nem tudtam letenni, és szinte nem is értettem, miért nem sikerült előbb végig olvasni ezt. 

Ismét visszatérünk a Crowfieldi apátságba, amin immár nem ül átok, nem is szakad folyamatosan a hó, hanem végre eljött a tavasz. Persze nem íródott volna ez a regény, ha minden ilyen egyszerű lenne, és Williamnek nem állnának új akadályok az útjába. 

Azt kell mondjam ez a rész kicsit komorabbra sikerült. Talán a folyamatos eső volt az oka, ami számomra furcsa is volt, hiszen számomra a tavasz nem a folytonos zivatart jelenti, hanem inkább a virágokat és a bimbózó napsütést. 

A könyv színvonala semmit sem változott, sőt inkább azt mondhatnám ez sokkal pörgősebb volt. Továbbra is élvezhetőek a leírások, és pontosan elegek ahhoz, hogy mindent tökéletesen el tudjunk képzleni, mégis elég egyszerűek, így a kisebb gyerekek sem fognak belefáradni. 

A borító szerintem tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát. Nagyon tetszik bár az első jobban tetszett. Ez a borító is ugyanolyan jó minőségű mint az első részé. A betűk mérete sem változott, így a könyv igazából másfél óra alatt kiolvasható, de higgyétek el, megéri!

Nagyon szeretem Crowfield különleges atmoszféráját, Pat Walsh nyugodtan el tudott rántani engem a meleg nyárból, a hideg zimankós tavaszba. Ajánlom ezt a könyvet gyermek szívű felnőtteknek és persze kicsi gyerekeknek. Számomra tízből nyolc.

A könyvet nagyon köszönöm Bridge- nek és a Lybrium kiadónak!

Szavazás a Blogon!

Kedves Blogolvasók!

Nagyon sokan küldtetek nekem e-maileket azzal, hogy miket szeretnétek ha lefordítanék, milyen novellákat, bizonyos írók tollából. Pontosan ezért szavazást hirdetek, a mai naptól kezdve két héten át tart, és amelyik író a legtöbb pontot kapja, annak fordítom le a novelláját. Miután ez megtörtént, utána ismét új szavazást indítok és újra választhattok. Természetesen mindig egy adott sorozat novellái kerülnének sorrendben fordításra, pl. Kenyon novellák. A Tündérkrónikák és a Vámpírakadémia világához kötődő novellákat automatikusan fordítom, és igyekszem időmtől függően minél előbb elétek tárni őket! Köszönöm a segítségeteket, és utólagosan is a rengeteg levelet, a szavazás a blog oldalán található.! E-mailben továbbra is örömmel látom az ötleteiteket!